2013. december 17-én az MTTK-n bemutattuk az elmúlt években megjelentetett kiadványokat, többek között az Oktatásinformatika egyetemi tankönyvet is.

Habár Magyarországon igen minőséges kiadványok jelennek meg az oktatásinformatika témakörében (legutóbbi: Ollé J. – Papp-Danka A. – Lévai D. – Tóth-Mózer Sz., Virányi A. (2013): Oktatásinformatikai módszerek – Tanítás és tanulás az információs társadalomban), illetve tudományos folyóirat jelenik meg (Oktatás-Informatika), a vajdasági magyar tudományos életben még nem jelentek ilyen jellegű kiadványok magyar nyelven. A vajdasági magyar (köz)oktatás helyzete azért specifikus, mert magyar nyelven (és sokszor magyar értékrendek) és a szerb Oktatási, Tudományos és Technológiai Fejlesztési Minisztérium programjai és előírásai alapján valósul meg.

Reményeim szerint ezért is hiánypótló az Oktatásinformatika tankönyvem Vajdaságban, de a magyarországi is érezhető, már csak abból a tényből kiindulva, hogy több anyaországi felsőoktatási intézmény is felvette a kötelező vagy ajánlott szakirodalom közé, a kiadvány tartalmához közel álló kurzusok esetében. A szakvéleményezők dr. Takács Márta (Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Szabadka), dr. Ivanović Josip (Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Szabadka), dr. Ősz Rita (Óbudai Egyetem, Budapest), dr. Tóth Péter (Óbudai Egyetem, Budapest) voltak.

Informatika esetében, talán az első felmerülő kérdés, hogy miért könyv médiumra esett a választás. Mivel egyetemi tankönyvről van szó, erre a kérdésre az első válasz az, hogy a diákok még ma is a terjedelmesebb tartalmakat kinyomtatják, ha ezekből tanulni szeretnének. A másik válasz pedig még inkább gyakorlatiasabb: a szakmai előmenetelnél csak az ISBN rendszerű kiadványokat számíthatunk be. Habár a podcastek és a különböző elektronikus médiák elkészítése sok esetben időigényesebb és nagyobb szakmai tudást igényelnek, mint a szöveg alapú tartalmak, ezek a szerbiai tudományos életben nem értékelt produktumok.

Habár az említett kiadvány vajdasági magyar könyv, kitekint:

• Elsősorban a környező országok eredményeire, összehasonlítva az általunk mért és tapasztalt jelenségekkel (például az IKT eszközök alkalmazásának akadályainál Buda András magyarországi és az ITL Reserach nemzetközi eredményei vettük alapul).
• Másodsorban az online világba, amelybe az ugrás megvalósul a szövegben található linkek és hivatkozások segítségével. Emellett online formában is elérhető és nem utolsó sorban online szakvélemények jelentek meg a könyv kapcsán.

A könyv kéziratának leadásától a kiadásig két év telt el, így a szakvéleményben megfogalmazott hiányosságok részben ezeknek az utólagos javításoknak tudható be.

Habár a könyv informatikai tartalmú, folyamatosan módszertani elemekkel egészíti a technikai leírásokat, ezzel a hogyan működik kérdés mellett, a hogyan és miért alkalmazzuk az oktatási folyamatban kérdésekre próbál válaszolni. A másik fontos szempont a könyv megírása folyamatában az volt, hogy elkerüljük az innovációs folyamatokkal párhuzamosan lejátszódó „csodavárást”, az előnyök mellett a hátrányokat és nehézségeket is megvizsgáltuk. Ezt fogalmazta meg Lencse Máté az online elemzésében is:

“A könyv egyik nagy pozitívuma már itt megjelenik: nem próbálja az oktatásinformatikát egy tökéletes, mindent megoldó eszköznek, keretnek beállítani, felsorolja a hibáit és hiányosságait is, kihangsúlyozza a személyes kapcsolat fontosságát és figyelmeztet az internet veszélyeire is (tartalmak, ismeretlenekkel való kapcsolat, stb.). Szerencsére ez az attitűd végig jellemzi a könyvet: az eszközöknél is megjelennek az előnyök és a hátrányok egyaránt.”

Kapcsolódó médiahírek:

Magyar Szó

Pannon RTV

A Digitális állampolgárság konferencián, amely 2013. október 26-án került megszervezésre az ELTE PPK ITOK kutatócsoportja bemutatta a modellt, amely Ribble-féle digitális állampolgárság modelljéből indult ki és az egyes részek beépítésével, valamint továbbépítésével jött létre – ITOK  digitális állampolgárság modellt (Ollé és mtsai, 2013.), valamint az erre épülő empirikus kutatását.

A számos figyelemre méltó eredmény mellett, számomra a generációs elmélet újabb megkérdőjelezése, immár statisztikai eredményekkel alátámasztva. Marc Prensky 2001-ben publikált tanulmánya Digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók címmel (angolul, magyarul), habár az elmélet helyességének kivizsgálása nem történt meg elég alapossággal, sokan fogadták, fogadják el alapigazságként, meghatározta az emberek gondolkodását, viszonyulását az IKT  eszközök alkalmazásának tekintetében. Amellett, hogy valóban érdekes elmélkedni a szerző által felvázolt problémán, elsősorban hogy hogyan taníthatják a digitális bevándorlók a digitális bennszülötteket, nagyon sokszor úgy érzem, hogy ürügyként szolgál ez a generációs elmélet az informatika tanításának közoktatásban tapasztalt alacsony hatékonyságára (én úgyis bevándorló vagyok – mire tanítsam meg a bennszülötteket, akik egérrel a kezükben cseperedtek fel – kifogássor).

Prensky elméletére visszatérve és ennek túlhaladását két feltételezés köré tudnám csoportosítani:

• Az elmélet már a keletkezésekor sem volt helytálló és valójában egy vakvágányra terelte a közvéleményt
• Az IKT eszközök, de elsősorban a szoftveres támogatás is sokat fejlődött és eljutott egy olyan szintre, amikor a hatékonyság elsősorban a személyes motivációs és a ráfordított idő és energia, nem az előzetes ismeretek, függvénye (gondoljunk csak a soros programozástól induló és a “fogd és vidd” módszerig eljutó felhasználóbarát felületekre).  Ide tartozik még az IKT eszközök elérhetővé válása is.

Eközben eltelt több mint 10 év és a szakadék nagyobb lett, nem a digitális bennszülöttek és a bevándorlók között, hanem konkrét lépések mellett döntő felhasználók és az ettől teljesen elzárkózó, ma már technofób kategóriába tartozó állampolgárok között. Habár a “nem tudom” mellett a “nincs időm rá” kifogás erősödik meg. Mindezt figyelembe véve újra azt tudom hangsúlyozni (az oktatásban begyűjtött tapasztalataimból kiindulva), hogy a hatékonyság (munkavégzés) és a szakmai fejlődés az IKT eszközök megkerülésével szinte a lehetetlen.

Mindezt aláhúzva, el kell mondani, hogy a helyzet távolról sem olyan idillikus, mint ezt Prensky felvázolta a digitális bennszülöttek körében. Ha megfigyeljük a megalkotott modellt, világossá válik, hogy szülőként, vagy pedagógusként, bőven akad teendő a helyes tartalom- és időmenedzsmenttől kezdve a biztonságos internethasználaton át, a digitális lábnyom fontosságának tudatosításától egészen a helyes eszköz alkalmazásig, nem elhanyagolva az informatikai kompetenciafejlesztést sem.

A konferencia közvetítése

Konferenciakötet