Oct 24

Socrative – az aktuális innovációs törekvésem

Az osztálytermi munkát vagy akár egy előadást általában felpezsdíti egy megfelelő időben feltett kérdés és ez által az előadó, tanár is fontos információkhoz juthat ilyenkor. A hagyományos módszereket alkalmazó pedagógus egy sor nehézségbe ütközhet az ilyen interaktív munkaformák keresésekor. Például, ha kérdést tesz fel, akkor a tanulók nem motiváltak a válaszadásban, sőt egyre gyakrabban tapasztalható az osztálytermekben az a jelenség, amikor “szégyen és kínos tudni valamit” egy osztályközösségben. Másrészről az ilyen jellegű aktivitásban csak néhány hallgató vesz részt. Gyakran jelentkezhet az a probléma is, hogy az első válaszadók helyes választ adnak, így a többieknek nem lesz módjuk a válaszadásra vagy befolyásolja a válaszukat. Abban az esetben, ha szavazással szeretnénk interaktivitást becsempészni az oktatási folyamatba, akkor gyakran történik az, hogy az osztály kis százaléka voksol az egyik és szintén kis százaléka a másik alternatívára. Az osztály nagy része “bizonytalan” marad, még a ha kérdés igen-nem jellegű is. A papírcédulákra történő válaszadás kiküszöbölheti a fent felsorolt problémák egy részét, de ezek átnézése és a beérkezett válaszok összegzése szintén időigényes feladat. A pedagógus arra a kérdésére, hogy világos volt-e a tananyag, általában lelkes bólogatást kap válaszként, de a tudásfelmérő alkalmával döbben rá, hogy a helyzet mégsem ilyen rózsás.

Az oktatástechnológia ezeket a pedagógiai/módszertani törekvéseket támogatta a szavazó- és feleltető gépek megalkotásával, majd egyre nagyobb szerepet kaptak a számítógépek és az itt futó alkalmazások. Az interaktív táblákkal egy újabb hullám érkezett, amikor a gyártók és a forgalmazók intenzív népszerűsítése mellett, az interaktív táblákat kiegészítő szavazórendszerek kerültek forgalomba. Ezek az eszközök azonban költséges fejlesztésnek bizonyultak és a nemzetközi folyóiratokban egyre gyakrabban találkozunk azzal a véleménnyel, hogy ezek kihasználtsága és hatékonysága nem arányos a befektetett anyagiakkal.

 A web 2.0 ebben a tekintetben is jelentős változásokat hozott, már csak azért is mert a visszacsatolás és az interakció az egyik jelentős meghatározója ezeknek a szolgáltatásoknak. A felkínált szolgáltatások közül olyan eszközt kerestem, amely ingyenes, böngésző alapú, felhasználóbarát és lehetőleg (hallgatói részről) ne legyen regisztrációhoz kötött. Az elvárásaimnak a legjobban a Socrative (wwww.socrative.com) alkalmazás felelt meg.

A rendszer felhasználóbarát és három típusú kérdést támogat (feleletválasztós, igaz/hamis és kifejtő). Az alkalmazás okostelefonokon is tökéletesen futtatható. Kérdések importálhatók másik felhasználó profiljáról (egy számsorral, amennyiben ezt a felhasználó nem tiltja meg). Az eredmények és az online hallgatók folyamatosan figyelemmel kísérhetők és az eredmények letölthetők Excel táblázatba (sajnos a magyar karakterek nem jelennek meg), ahol az egyes tartalmak százalékos aránya is megjelenik. A kérdéssor letölthető, de sajnos a rendszer csak PDF generálására képes, így az interakció elveszik.

A hallgatóim számára olyan kérdéseket tettem fel ebben a rendszerben, amelyért aktivitás pontokat adminisztráltam, azonban ebben a formában mindenki egyenlő eséllyel indul és mindenkinek lehetősége van választ adni. Az adott kérdéssor az óra során egy kattintás segítségével indítható. Másrészről az előző órai előadásom sikerességét tudom felmérni ezzel a rendszerrel, valamint az otthoni feladatokat tudom néhány kérdéssel ellenőrizni. A folyamat során aktivitás pontokat adminisztrálok azoknak a hallgatóknak, akik a teljes kérdéssort hibátlanul oldották meg és esetleg felhívom a figyelmét a rosszul teljesítő hallgatóknak (zöld-piros színekből ránézésre kitűnnek, de a hallgatók minden válasz után visszajelzést kapnak a válasz helyességéről) az otthoni gyakorlás fontosságára (remélhetőleg még időben). A letöltött és egyesített Excel táblázatokat továbbküldöm az évfolyamok közös e-mail címére.

A rendszer hátránya az, hogy számítógép szükséges, de ez az informatika oktatása során alapértelmezetten adott. A osztálytermi munka támogatása mellett, a rendszer alkalmas az otthoni aktivitás serkentésére és követésére is, így akár online házi feladatok adhatók ki (a kérdéssorok elérhetősége a tanár felületéről tetszőleges ideig engedélyezhető).

A rendszer működését (felhasználói részről) mindenki kipróbálhatja és informatikai tudását is ellenőrizheti a folyamatban lévő kérdéssor segítségével (cím: wwww.socrative.com, Student login, Room: 84752753).

Aug 19

Online tanulásról tanulni online formában, avagy lehetőségek a Coursera-n a szakmai továbbképzésre

Az idei évben, az offline képzések helyett, az online képzésekre helyeztem a hangsúlyt és feliratkoztam az egyik legnépszerűbb oldal három MOOC képzésére. A MOOC (Massive Open Online Course), amely tükörfordításban tömeges nyitott online kurzus, de a leginkább találó és leggyakrabban használatos az ingyenes online szabadegyetem. A rendszer lényege, hogy ingyenesen hozzáférhető kurzusokat kínálnak fel a világ vezető felsőoktatási intézményei. A képzések nyelve általában angol, de egyre nagyobb számban indulnak kurzusok más nyelveken. Érdekesség, hogy a világnyelvek és a tömegesen beszélt nyelvek mellett (kínai, spanyol, francia, orosz, német), megjelentek a kevésbé tömeges nyelven felkínált kurzusok, mint amilyen az ukrán vagy a görög.

A sikeresen teljesített kurzusok végén a résztvevők elektronikus elismervényt kapnak a kurzusvezetők aláírásával, amely természetesen nem elismert az adott egyetem formális képzésében, azonban szerintem a MOOC-ok esetében a naprakész tudás és a kapcsolati tőke fontosabb a formális elismervénynél. A kurzusok általában 4-től 8 hétig tartanak. A tanulásra előlátott idő kurzusonként változik, ez általában heti 3 és 7 óra között mozog. A kurzus teljesítéséhez a leglényegesebb mozzanat a beadandók elkészítése (szöveg, multimédia vagy plakát formájában), amelynek száma szintén kurzusfüggő (általában 1 és 3 között mozog – a kurzusvezetők határozzák meg). A szöveges beadandók (általában 600 szó a felső terjedelem) túlnyomórészt az elsajátított ismeretek gyakorlatban történő alkalmazására vonatkoznak. A beadandókat a tanulótársak értékelik, a kurzusvezetők által meghatározott követelmények és skálák függvényében. Az osztályzat is a kurzuskészítők által meghatározott szempontok szerint alakul (általában a 2-3 értékelés átlaga, de vannak más módszerek is), azonban minden kurzus esetében 20%-os levonással kell számolnia azoknak a hallgatóknak, akik nem értékelik a meghatározott számú (2 vagy 3) munkát. A beadandók mellett egyes kurzusok tartalmaznak felelatválasztós teszteket, illetve minden kurzus keretében értékelik az aktivitást, amely a kötelező tartalmak megtekintéséből, a fórumokban történő aktív részvételből (hozzászólások és posztok írása) vagy visszajelzések (online kérdőív) küldéséből áll.

Számomra ezek a képzések kétszeresen is hasznosak, mivel az elsajátított tartalom mellett, az oktatási környezet, a tartalmak közvetítési módja és kurzusok felépítése is hasznos módszertani elveket tükröznek.

Mivel a kurzusokat gyakran újra meghirdetik, úgy döntöttem hogy megosztom a tapasztalataimat a három teljesített kurzussal kapcsolatosan. Mindhárom kurzusra jellemző volt a nagyszámú hallgató (10 000 és 20 000 között) és az oktatási anyagok (főleg az előadósokról készült videók) igen szakszerű kivitelezése és megjelenítése. Külön segítségként jelenhet meg a videókhoz tartozó angol felirat (más kurzusok kiírásánál láttam más nyelvű feliratokat is, de az általam lehallgatott kurzusokon nem volt ilyen lehetőség). Az említett kurzusok követelményrendszerében az előadások megtekintése a kötelező, a szöveges tartalmak olvasása lehetőség.

A tanulói közösség (az említett kurzusok esetében) nagyrészt (az esetek 71 százalékában) MA vagy BA végzettséggel rendelkezik és nincs vagy kevés oktatói tapasztalattal rendelkezik (a hallgatók 12 százaléka rendelkezik 5 vagy ennél több év oktatói tapasztalattal).  A közösség teljesen befogadó a szakmai kérdéseket és az angol nyelvet illetően, valamint az értékelés tekintetében is (nem ritkán fordult elő, hogy a tanulótársaim magasabban értékelték a munkámat, mint én  az önértékelés folyamatában).

Néhány szó az említett kurzusokról külön-külön:

University of Illinois at Urbana-Champaign: e-Learning Ecologies (https://www.coursera.org/course/elearning):

Az előadók a korszerű oktatás és értékelés 7 elvét mutatják be hétről-hétre. Az előadások az elmélet és modellalkotás szempontjából érdekesek lehetnek, de nagyon kevés gyakorlati útravalót adnak. Egy elv feldolgozása egy héten keresztül számomra picit vontatott és túl lineáris volt. Az előadás végén, amikor a gyakorlati megoldásokat vártam, szinte az ellenkező irányba fordultak az előadók és történelmi példákkal (kínai tanítók, Montessori, stb.) támasztották alá az elméleti szerkezetet. Érdekes megoldás a beadandó kétszintű értékelése, amely lehetővé teszi a módosításokat az első visszajelzések alapján. Másrészről a “kötelező” hozzászólásokat az egyes témakörökben is sokszor tehernek éreztem. Másrészről a felhasználók csoportosítása (O-Overview, I-Intermediate és A-Advanced) és az ehhez tartozó követelmények meghatározása igazán ötletes.  A kialakult tanulói közösség szinte azonnali visszajelzéseket ad az egyes kérdésekre és problémafelvetésre.

The University of Melbourne: Assessment and Teaching of 21st Century Skills (https://www.coursera.org/course/atc21s):

Nagyon komoly elméleti tudással rendelkező két előadó, teljesen naprakész tények és eredmények (többször visszaköszönő PISA eredmények) figyelembe vételével vezette a kurzust. Egyes részeknél túlhangsúlyozottnak éreztem az elméleti hátteret, azonban a kollaboratív problémamegoldást bemutató saját fejlesztésű logikai játékok kárpótoltak az addig elmaradt gyakorlatias tartalmakért. Ezeken a játékon keresztül szemléltették a közös problémamegoldást (amely az egész kurzus során kihangsúlyozott készségként szerepelt), ahol tanulópároknak lehetőségük volt a kommunikációra és egyes tartalmak módosítására. Másrészről nagyon ötletesnek tartottam a videók kulcsfontosságú mozzanatai után beépített szavazást, majd a szavazás utáni eredmények megtekintésének a lehetőségét. Ez minden esetben nyomatékosította az elhangzott részeket és gondolom, hogy az előadóknak is fontos visszajelzéssel szolgált.

UNSW Australia (The University of New South Wales): Learning to Teach Online (https://www.coursera.org/course/ltto):

Ha rangsorolni kellene a három kurzust, akkor valószínűleg ez az a kurzus, amely legjobban elnyerte a tetszésemet. A két előadó mellett rengeteg “külső” szakember, intézményvezető, tanár és tanuló mondja el a véleményét és tapasztalatát, ezáltal már az előadások során nagyon sok lehetőségről és módszerről hallottunk. A folyamat az alapfogalmaktól és a tervezéstől kiindulva eljut a megvalósítás, értékelés és a motiválás témaköréhez. A folyamatot végigköveti az ingyenes (Twitter, Facebook, YouTube, Wiki, Blog) és az intézményi támogatással (MOODLE) működő rendszerek párhuzama és összehasonlítása. Habár az előadók többsége a Blackboard keretrendszer segítségével mutatja be a módszereit, ezek a lehetőségek elérhetőek az ingyenes telepíthető MOODLE keretrendszerben is. A kurzus elméleti hátterét és a gyakorlati lehetőségek felvillantó modulokat is kiemelkedőnek tartom.

Több mint egy évtizeddel ezelőtt, amikor még az e-learning kezdeményezések a szárnyait bontogatták,gyakran találkozhattunk olyan kijelentésekkel, hogy Ausztrália az az ország, ahol ennek hatványozottan létjogosultsága van, az egyes területeken fellelhető alacsony népsűrűség miatt. A kurzusok lehallgatása után, el kell hogy mondjam, hogy az Ausztrál egyetemek továbbra is naprakész tudással és rendszerben alkalmazott gyakorlattal rendelkeznek ebben a témakörben.

 

Apr 26

Élménypedagógia QR-kódok segítségével

Az informatika gyors fejlődése és az újabb eszközök, felületek és alkalmazások megjelenése szűkössé teszi azt a 30%-os változtatható teret, amelyet a szerbiai felsőoktatási törvény jóvá hagy a két akkreditációs ciklus között. A QR-kódok megjelenés és terjedése is egy ilyen új terület, amely elsősorban az okostelefonok térhódításával kapott szárnyra, úgy gondoltam hogy a pedagógusjelölteknek találkozniuk kell az egyetemi tanulmányaik során.

Amellett, hogy igen széles körben elterjedtek a QR-kódok (megtalálhatók a plakátokon, névjegykártyákon, belépőkön, de még a fogkrém tubusán is), egyre több tanulmány születik az oktatásban történő hatékony felhasználásukról (titkosított üzenetek, feladatsorok megoldása, kincskeresés, stb.).

 

E kettősség vezérelt, amikor úgy döntöttem, hogy beemelem a QR-kódokat az oktatásinformatika tartalmai közé az MTTK-n folyó képzésben. A frontális munka helyett, a kollégáimmal egy Google dokumentumban kezdtük el egy QR-kódos játék megtervezését. A játék az MTTK épületén belülre terveztük, feladatok teljesítését foglalja magába, amely elsődlegesen a QR-kódok segítségével oldhatók meg. Az elsőéves hallgatóim (Hamar Alisza, Mácsai Máté, Szarka Ákos és Szokola Péter) jelentkeztek szervezőként, megosztottuk velük az elképzeléseinket és ők folytatták a játék kidolgozását. A játék előtt a hallgatókat értesítettük (órán és a Facebook csoportban), hogy QR-kódos verseny lesz (győztes csapat pluszpontokat kap) a következő órán és vértezzék fel magukat tudással és eszközökkel (kódolási és dekódolási ismeretek, laptop, használható honlapok, okostelefonok, stb.). Ezzel párhuzamosan egyeztettem az intézményvezetéssel és közöltem velük, hogy mindenfelé rohangáló és fényképező hallgatókra számítsanak az adott időintervallumban 🙂

Az android operációs rendszerű telefonok nagy részén már alapértelmezetten megtalálható egy QR-kód olvasó. Általában a Barcode Scanner, JAVA alapú alkalmazás a Kaywa, de Windows mobil operációs rendszerekre is telepíthető ez az olvasó QR Code Reader elnevezésű szoftver formájában. Emellett vannak olyan alkalmazások, amelyek számítógépre telepíthetőek (windows operációs rendszerre) és itt tud QR-kódokat értelmezni. Ennek az a hátránya az, hogy a QR-kódokat a számítógépre kell másolni és ez a verseny alkalmával az értékes idő elvesztésével jár. Ilyen szoftver a  CodeTwo QR Code Desktop Reader. A dekódolás mellett fontosnak tartottuk, hogy a csapatok QR-kódokat készítsenek, és ezeket megosszák az évfolyam zárt facebook csoportjában.

Fontosnak tartottuk azt is, hogy az egész kincskeresés egy keretet kapjon, amely aktuális (április 22. – a Föld napja) és egy kitalált történettel teszi érdekessé a játékot.

A szervezésnél a következő szempontokat tartottuk fontosnak:

  • 5-6 főből álló csapatoknál egyenlő számú okostelefon legyen, valamint az IKT ismereteik és a nemek aránya is legyen megközelítőleg azonos legyen
  • Ugyanazokat a feladatokat kapják a teamek, de eltérő sorrendben. Ezzel elkerüljük a torlódásokat az egyes állomásoknál
  • Az állomások az épületen belül szétszórtan helyezkedjenek el. A sétálás, keresgélés vagy akár a futás külön élményt ad a játéknak
  • Úgy tervezzük meg a folyamatot, hogy ne legyen lehetséges az egyes állomások kihagyása: egymásra épülő feladatok, jelszó kimondása az egyes állomások “beépített embereinél”

A játék a következő technikai elemekből épült fel:

  • Útbaigazításokat tartalmazó QR-kódok (feladatok, helyszínek, személyek)
  • Jelszóval védett ZIP fájlok vagy blogbejegyzések (a megnyitáshoz szükséges jelszavat az előző állomás QR-kódja tartalmazza)
  • Online feladatsor (MOODLE), amely csak a maximális pontszám esetén jelenít meg információt (természetesen az internetes keresés segítségül hívható)
  • QR-kódok készítés, tetszőleges eszközzel, majd feltöltése. Konkrét feladat: vicc kódolása, amely semlegesíti az földönkívülieket 🙂

QR-kódok készítésére a http://qr-kod.hu/ vagy a http://www.qrstuff.com/ honlapokat használták a hallgatóink.

A győztes csapatra a rugalmasság (sok esetben kisebb csapatokra szakadtak), a változatos eszközhasználat (telefon, asztali gép, laptop) volt jellemző. Számunkra egyedüli korrigálható dologként a feladatok egyértelműbb leírása maradt: a hallgatók rájöttek, hogy a veszélyes hulladékokat tároló konténer a műanyag szemetes (amely hátuljára QR-kód volt ragasztva), de arra már nem, hogy a beépített ember a portás bácsi és nála is van QR-kód (vagy csak kellemetlen volt megszólítaniuk).

Pozitívumként mondható el az is, hogy a QR-kódok a helyszíneken maradtak kiragasztva, így a többi évfolyam hallgatói is le tudták olvasni.

A nem szokványos jelenségre sokan felkapták a fejüket, a felsőbb évfolyamok kérték, hogy számukra is szervezzünk játékot és nem fogadták el a magyarázatomat. hogy ez csak az elsős hallgatók számára készült és számukra lehet érdekes :).

Úgy gondolom, hogy a hallgatókban igen erősen rögzült a QR-kód fogalma ebben a “tanulási környezetben”. Nagy kár, hogy nincs idő minden fogalmat ilyen módszerekkel feldolgozni.

Fényképalbum a játékról