Kezdhetném úgy a bejegyzésemet, hogy réges régen, amikor még nem rettegett mindenki a vírustól és nem korlátozták a zárt helységben egyidőben tartózkodók számát, és még amikor senki se gondolkodott a maszkokról, kesztyűkről és a gyakori kézmosásról. Ebben az időben szerveztük meg az I. Lego-WRO Olimpiai Edzőtábort, idén február 21-től 23-ig.

A tábor alapötlete 2019. novemberéből származik. Miután a csapataink megpihentek a győri világdöntő izgalmai után, Kőrösi Gábor, kiváló kollégánk vetette fel az ötletet, hogy néhány napra Zentára költözhetne a vajdasági WRO csapat, a diákokkal együtt. A zentai kollégáknak nagy tapasztalata van a különböző táborok szervezésében, én régebben sok pingpongtábort szerveztem, de ugye az teljesen más téma. Kicsit nagy falatnak tűnt a sok gyerek, főleg az alsós (WeDo) kategória.

Miután január 8-án és 9-én megtörtént a csapatvezetők képzése a WeDo és a Mindstorms kategóriákra az MTTK Téli Egyetemének keretein belül, az MNT támogatásával, logikus folytatása volt a tábor ennek a történetnek.

A tábor megszervezésével párhuzamosan két fontos folyamat bontakozott ki:

1. A tábor szervezése előtt, január 15-én, publikussá váltak a 2020-as versenyszabályok, amelyek a tavalyi okos városok után a klímaváltozás témakör köré épültek fel. A világdöntőt szervező ország (Kanada) szakemberei kiváló feladatokat és a hozzá tartozó story-t építettek fel, így a tanulók által épített robotok erdőtüzet oltanak, embereket evakuálnák a veszélyzónából, újrafásítanak, homokzsákokat helyeznek el a megemelkedett vízszint miatt, áramellátást biztosítanak, szélvihar következményeit hárítják el, valamint hóviharban segítenek a lakosságnak stb.
2. Emellett a táborban részt vevő csapatoknak szetteket sikerült biztosítani, amelyet a tábor megnyitója után kiosztottunk. Ezt részben az MTTK saját készleteiből, részben az Edutus Egyetem-ről érkezett szettekből tudtuk teljesíteni.

Azt láttuk, hogy a WRO kezdeményezés sikere továbbra is töretlen, ami számomra azért (is) fontos, mert így a tanulóink ki tudják magukat próbálni egy műszaki tudományterületen, amely játékos feladatmegoldással párosul. Emellett csapatban dolgoznak, informatikai kompetenciákat, kreativitást, térlátást és algoritmikus gondolkodást fejlesztenek.

Az előzőetes igényfelmérés során 82 csapatvezető jelezte, hogy indítana idén csapatot a WRO versenyen. Ez a szám vajdasági magyar viszonylatban is számottevő, ha tudjuk, hogy 3 tanuló alkot egy csapatot. Természetesen a tömbmagyarság iskolái és a települések nagyon erőteljesen képviselik magukat, így 17 csapat jelentkezett Topolyáról és 11 Szabadkáról, de külön öröm számunkra, hogy  Temerinből, Kúláról, Maradékról, Szenttamásról, Szerbittabéről és Bajmokról is jelentkeztek csapatok. Külön ki kell emelni, hogy az informatika tanárok mellett más tantárgyak oktatói is vállaltak csapatvezetést és dícséret illeti a számos osztálytanítót, akik alsós diákokat hoztak (a környező régiókkal összehasonlítva nálunk nagyon népszerű a WeDo kategória, amit valószínűleg az MTTK kapcsolatrendszere is tovább fokoz). Emellett számos olyan pedagógus vállalt csapatvezetést, aki kisegítőként dolgozik vagy tehetséggondozó műhelyet vezet az adott iskolában. További színfoltja ennek a kezdeményezésnek, hogy az iskolai csapatok mellett megjelentek az olyan csapatok, amelyeket egy-egy cég mérnöke vezet, valamint családi és/vagy baráti közösségből felépülő csapatok (WRO csak annyi követelményt állít a csapatvezetők kapcsán, hogy legyenek idősebbek 18 évnél).

A táborra ezekből a csapatokból 43 jelentkezett. Az érdeklődés akkora volt, hogy a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium teljes rendelkezésre álló kapacitását kihasználva (107 fő), a zentai és a környékből érkező csapatokat megkértük, hogy utazzanak a táborra. Így végül a tábor összlétszáma 127 tanuló és 41 pedagógus lett.

Tábor szakmai vezetőinek Gazdag Csabát (Horgos) és Kőrösi Gábort (Zenta) kértük fel. Ők a csapataikkal képviselték Szerbiát tavaly a Győrben megrendezett világversenyen.

A szekciók vezetői

Senior kategória: Harkai Ákos (Topolya), aki tavaly csapatával megnyerte az elementary kategóriát,

Junior kategória: Vörös Csaba (Topolya) a Coder Club vezetője,

Elementary kategória: Göblös Péter (Ada), aki már hosszú ideje használja a LEGO-t az oktatásban

WeDo kategória: Námesztovszki Zsolt

Ahogy látható, a szakmai vezetők nemi aránya nem reprezentatív, de ami külön dícséretes, hogy nagyon sok Kolléganő vezetett csapatot és volt (nem kevés) olyan tanulói csapat, amelyeket kizárólag kislányok alkották.

Sok alsós számára ez volt az első olyan bennalvásos tábor, amelyben részt vehettek, így a tudás mellett egy nagyon komoly szocializációs tényező is jelen volt. A pedagógusok jelenléte természetesen hatalmas segítség volt, a 2-3 tanulóra jutó egy pedagógus pedig egy nagyon komoly tanári jelenlétet eredményezett, így semmiféle fegyelmezés vagy rendbontás nem történt a tábor ideje alatt. Az egész tábort az a légkör jellemezte, amely a kollégák szerint is egyedülálló Vajdaságban, egy teljesen stresszmentes, baráti/családi segítőkész légkör. Így attól függetlenül, hogy a tábort versennyel zártuk, csak segítőkészséget véltem felfedezni a versenytársak és a csapatvezető pedagógusok között is.

Számomra a legkellemesebb meglepetést, azok a pedagógus kollégák által önkéntesen felvállalt programok voltak, amelyeket eredetileg nem terveztünk. Ilyen volt például a reggeli tornaóra Cirok Csilla vezetésével, az élőben közvetített drónos bejelentkezés Göblös Pétertől, valamint az egész

tábor videós összefoglalója Göblös Pétertől és Kőrösi Gábortól.

Összfoglaló videók:

LEGO ROBOTIKA TÁBOR (Kőrösi Gábor)

Korzó – Lego-WRO olimpiai edzőtábor Zentán (Göblös Péter)

Úgy gondolom, hogy a tábor programját sikerült úgy kialakítani, hogy a diákok sokat dolgozzanak (egyébként az alapelképzelés is ez volt, hogy a 45 perces órák helyett hosszabb időt szánjunk a munkára és mindez közösségben történjen). Az a generáció képviselő, akiket sokan kezelhetetlennek és motiválatlannak tartanak, hatalmas kreativitással és energiabefektetéssel álltak a problémák megoldásához. A tábor napjai alatt éjszaka 1 után és hajnalban 5 órakor is láttam gyerekeket dolgozni (a napi több mint 5 óra építés és programozás után) és az ebédkor a szenzor, érézkelő, emelő és motor szófoszlányokat hallottam minden irányból.

Mindent összevetve, a tanulók és a pedagógusok véleményét meghallgatva szerintem kijelenthető, hogy a tábor egy kiválóan sikerült rendezvény volt. A teljes WRO vajdasági szervezése, de ez a tábor is egy nagy csapat munkájának eredménye. Külön köszönetet kell mondani Pásztor István elnök úrnak, aki megtette az első lépéseket a vajdasági WRO-val kapcsolatosan, Vicsek Annamáriának, aki az elejétől kezdve támogatja és koordinálja a programot, Magyarország Kormányának és a Magyar Nemzeti Tanácsnak, akik támogatják a programot (külön köszönet Jerasz Anikónak, aki a helyszínen üdvözölte a táborlakókat), az Edutus Egyetemnek a szerbia nemzeti döntő szervezőjének, akik szettekkel és regisztrációs csomaggal támogatták a vajdasági folyamatokat (a WRO-s tetkó hatalmas sikert aratott a gyerekek körében), a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar Karrierépítő Központjának (MTTK KÉK), akik segítettek a szervezésnél, a regisztrációnál és a szettek kiosztásában. Külön köszönet Kőrösi Gábornak az ötletért és a munkatervért, amelyet szinte változtatások nélkül meg tudtunk valósítani, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégiumnak a minőséges szállásért és a finom falatokért, a bolyais és az MTTK-s önkénteseknek, a szekcióvezetőknek és a pedaógusoknak is, akik saját szabadidejüket áldozták fel.

Médiavisszhang:

Magyar Szó 1

Magyar Szó 2

Pannon RTV

A tábor után következő helyzet már sajnos nem ennyire rózsás. A kanadi világdöntőt lemondták, ugyanúgy, mint a nemzetközi rendezvényeket is. Mi szerettünk volna vajdasági csapatokat delegálni az olaszországi nemzetközi versenyre is, de ez sajnos nem lesz idén lehetséges. A június 13-ra tervezett szerbiai döntőt is töröltük, talán őszre tudunk akár egy regionális döntőt szervezni.

A kislányom most kezdte el az iskolát. Elsős lett és kicsit több mint fél év után leállt a hagyományos oktatás. 17.30 van és nagy a készülődés. A kislány hajgöndörítőt (?!) tesz a hajára és bevizezi, hogy még fényesebb legyen. Átöltözik. A tanítónéni fogja őket hívni 18 órakor, videókonferencia lesz. Mondom neki, hogy biztos valamelyik fiúnak akar tetszeni. Erre ő: “apa, én a tanítónéninek akarok tetszeni és mások se jönnek kócosan”.

18 órakor elkezdődik a magyar óra. A tanítónénink nagyon ügyesen oldja meg ezt az új helyzetet. Úgy mint az órán, kérdez, dícsér, feladatokat oszt ki, egy nagyon interaktív óra alakul ki. Sorba olvastatja a gyerekeket. Platformként a 8×8 Virtual Office szoftvert használja az osztály, amely telepíthető okostelefonra is 8×8 Virtual Office. Csak a virtuálisan létrehozott szoba nevének begépelése kell a csatlakozáshoz, gyorsan és egyszerűen megy. Persze ennek a helyzetnek is ugyanúgy megvannak a sajátosságai, mint annak idején a Facebook hőskorában, amikor család fényképalbumok kerültek fel a felhőbe, most a nappaliban zajló szülői beszélgetéseknek lehet részese mindenki, aki csatlakozik egy ilyen híváshoz.

Úgy döntöttem, hogy én folytatom az oktatást, órarend szerint, online. Csütörtökön 8,50-kor kezdődik az első órám, oktatásinformatika. Már előző nap elkészítek minden digitális tartalmat. Skype-ot fogok használni a hívásra. Nagyon komoly cég üzemelteti, tehát valószínűleg van kapacitása a rendszernek, amelynél a videókonferencia 50 személyig ingyenes. Inget húzok, elvégre órát fogok tartani. A napokban hozzáadtam a hallgatóimat egy csoporthoz. Még borítóképet is választottam a jogtisztán felhasználató Pixabay felületéről. Megkérem a csoportot a hívás előtti percekbe, hogy adják hozzá  azokat a csoporttársaikat, akiket én nem látok. Hívom a csoportot és közben nagyszámú ablak van nyitva nálam és gondolkodom, hogy mi lehet az alternatív kommunikációs felület, ha leáll a rendszer. A Viber nekem szimpatikus, de az egyetemisták nem használják, sőt mint később kiderült a csoport nagyobb része az előző napokban telepítette és regisztrált a Skype-ra. Feltételezem, hogy elsődleges kommunikációs felüelt az Instagram az esetükben. A hallgatók lazák és jókedvűek, többen kávéznak. Valakinek csörög a telefonja, próbálom rugalmasan kezelni az új helyzetet. Nem kizárt, hogy kommunikálnak egymással is egy felületen, ahol én nem vagyok jelen :).

Az előadás során a következő felületeket használom:

• Skype a videóhívásra, a képernyőm megosztására és a csevegés oldalsávot a linkek elküldésére
• PowerPoint a prezentációm bemutatására.
• Az oktatásinformatika könyvem PDF változatát
• A legutóbbi blogbejegyzésemet
• Kahoot-ot az óra elején az előző óra tananyagának visszakérésére
• Google Drive szöveges dokumentumot egy rövid szöveges visszajelzésre
• Mentimeter oldalt néhány rövid szavazásra és egyet az interaktív szófelhő megalkotására
• Valamint a Skype saját szavazórendszerét az óra végén a kiértékelésre, amikor arról beszéltünk, hogy hogyan élték meg az első ilyen jellegű órát

Talán egy kicsit meglepődtek a hallgatók, amikor folyamatosan visszajelzésket kértem tőlük. Persze, hogy a hagyományos kontaktórát csak nehezen tudjuk helyettesíteni, de azt is be kell látni, hogy digitális eszközök nélkül nem tudtam volna ennyi visszajelzést és ezek kiértékelését elvégezni ennyi idő alatt. 31 hallgató volt a csoportban és 3 kahoot kérdés, 1 Google Drive visszajelzést, 3 Mentimeter interaktív szófelhőt és 1 Skype-os szavazást indítottam. Ez 8×31 és 248 kiosztott és kiértékelt feladatnak felel meg.

Bevezető

Az online oktatás és a távoktatás lehetőségeit eddig közel sem használták ki az intézmények, azonban a koronavírus következtében kialakult helyzet után a figyelem középpontjába került. A pedagógusok a különböző csoportokban és platformokon nagyon sok jól használható eszközt találhatnak, azonban azok a pedagógusok, akik eddig csak korlátozott mértékben vagy egyáltalán nem foglalkoztak online eszközökkel az oktatásban, azokat összezavarhatja a sok új lehetőség. Ebben az összefoglalóban azt tekintenénk át, hogy a megváltozott helyzetben hogyan tudunk olyan oktatási helyzetet kialakítani, amely a hagyományos kontaktórák helyett valósulna meg, azonban a lehető legjobban hasonlít az osztálytermi oktatásra. Célunk az, hogy egy korlátozott előtudással  rendelkező pedagógus gyorsan el tudjon indulni az online oktatás útján. Ebben az összefoglalóban ezekre az első lépésekre fókuszálunk és a videókonferenciák beindításának lehetőségeit ismertetjük. Ezekbe a videókonferenciákba már hatékonyan beágyazható az összes olyan tanulássegítő oldal vagy digitális tartalom, amely elérhető a különböző csoportokban is.

Az új helyzet megértéséhez és a rendszerbe történő elhelyezéséhez egy nagyon rövid csoportosítást ismertetnénk. Az oktatás-informatika és e-learning legtöbbször a technológia felhasználásának módját veszi alapul a kategorizálásnál (Ollé 2016):

• Kontakt oktatási környezet: technológiai eszközöktől mentes oktatási környezet, ahol a tanuló személyes tanulási környezetében zajló információáramlás forrása általában más személyekkel folytatott interakció vagy nem digitalizált források, passzív oktatási tartalmak.
• Számítógéppel segített kontakt oktatási környezet: hálózati kapcsolat nélküli technológia, ahol a számítógép vagy más multimédia-lejátszó eszköz jelenti az információ forrását, biztosítja akár az interaktív tanulás lehetőségét, de nincs kizárva a tanuló a személyes kapcsolatokból és interakciókból, illetve természetes tapasztalatokból sem.
• Hálózattal támogatott kontakt oktatási környezet: az információforrás és az interaktivitás túlmutat a kontakt oktatási környezeten, internet segítségével térben és időben szinkron, illetve gyakrabban aszinkron információáramlás és kommunikáció zajlik a tanuló tanulási tevékenységének támogatására. Az oktatási tartalom nemcsak interaktív, hanem akár a tanuló produktivitásának hatására is formálódik, amit más tanulókkal kialakult online interakciók is segítenek. Nem zárja ki a kontakt, személyes kapcsolatra építő információcserét és kommunikációt sem, ami alapján akár vegyes tanulócsoportok kialakulására is lehetőség van.
• Online oktatási környezet: az információforrások alapvetően hálózati kapcsolaton keresztül érhetők el, illetve a tanulói kommunikáció, információmegosztás, interaktivitás is teljes egészében online kapcsolaton keresztül zajlik. Egyéni és csoportos formájában egyaránt az online hálózatok adják az információáramlás alapját, az online környezet biztosítja a tanulási feladatokat és esetenként erősen szabályozza a tanulási tevékenységet is.
• Virtuális környezet: háromdimenziós tér, ahol a tanuló és az oktatási környezet elemei, illetve a tanulási folyamatban résztvevők is egyaránt 3D formában jelennek meg. Az információforrások szintén jellemzően 3D környezetben érhetők el és ez a környezet ad lehetőséget a tanulói kommunikációra, interakcióra is. A tanulási folyamat szabályozása kisebbrészt a környezet, nagyobbrészt a 3D környezetben megjelenő személyek interakciójának következménye.

Természetesen az online oktatásnak nagyon sok előnye van, de léteznek hátrányai is. Előnynek szoktuk említeni, hogy ez a lehetőség költséghatékony, bárhol és bármikor elérhető és nagyszámú tanulót oktathatunk. Hátrányként az időigényes felkészülést, a technikai jellegű problémákat, valamint azt említik, hogy az oktatóknak ki kell lépniük a konfortzónából (az osztályterem falai közül) és egy új oktatási helyzetben kell hatékonyan dolgozniuk és a tartalmak egy része publikus lesz. Azonban a most kialakult helyzet abban is új, hogy a pedagógus nem ismeretlen embereket, hanem a saját tanulóit oktatja a megváltozott környezetben (külön kutatási téma, hogy milyen különbség figyelhető meg egyes tanulók online és offline viselkedésében) és az ilyen jellegű online oktatásnak a legnagyobb előnye, hogy nem áll fenn a vírusfertőzés veszélye.

Tehát a pedagógusok döntő többsége az első, a második vagy a harmadik oktatási környezetről fog az online oktatási környezetre ugrani. Úgy gondoljuk, hogy továbbra is a tanár az egyik kulcsfontosságú szereplő, automatizálni vagy optimizálni nem lehet az ő munkáját, hanem segíteni kell, hogy feltalálja magát az új helyzetben. Másrészről, nem várható el senkitől, hogy most egy csapásra oktatástervezővé válljon, vagy fejlesszen online tananyagot, virtuális osztálytermeket tartson fenn, amely fantasztikus eszköz, de a munka nagy része az oktatás/kurzus beindítása előtt kell, hogy megtörténjen és ez gyakran több hetet vagy hónapot is igénybe vehet. Mindezek ismeretében a virtuális osztálytermek (MOODLE, Schoology, Google Classroom) kiesnek a játékból. Ha összehasonlítjuk az eszközök meglétét, a televízió/online eszközök tekintetében, akkor Szerbiában is a háztartások nagyobb része rendelkezik televízióval (2019-ben 97,9%), mint számítógéppel (2019-ben 73,1%) (forrás), azonban a televízió akkora hátránnyal indul (interaktivitás hiánya, egyirányú kommunikáció, szervezési problémák), hogy a videókonferenciára alapuló rendszereket tartjuk a legszerencsésebb megoldásnak, amelyet az adott osztály pedagógusa működtet.

Ebben az összefoglalóban próbáljuk azokat a megoldásokat előnyben részesíteni, amelyhez nem kell különösebb előtudás, költséges intézmény infrastrukturális fejlesztés és a használatuk megoldható egy egyszerű webkamera és egy mikrofon segítségével, valamint kizárólag ingyenes szolgáltatásokat ajánlunk. Elsődlegesen a Windows operációs rendszerrel működő asztali gépekre/laptopokra fókuszálunk. Technikai problémák azonban biztosan akadnak, ezért ajánlatos az ajánlott rendszereken túl egy másik platformot is használni, amely elsősorban az információ átadására fog szolgálni. Például: Facebook messenger, Viber vagy akár e-mail. Több kutatás bebizonyította, hogy a Facebook kiváló az információk továbbítására, de oktatási platformként nem tud funkcionálni, mivel túl nagy a versengés a tanulók figyelméért és gyakran elkalandoznak vonzóbb/érdekesebb tartalmak irányába. Másrészről, ahogyan egyre több országban leáll a hagyományos oktatás, valószínűleg ezek a platformok is egyre nagyobb mértékben lesznek leterhelve. Rosszabb esetben teljes gazdaságok, többek között az internet-szolgáltatás is leállhat, de erre az eshetőségre sajnos nem nyújt megoldást az ismertetett opció. A technikai problémák és a leterheltség problémájára néhány alternatív megoldást is felkínálunk.

Videókonferencia

A videókonferenciák esetében a hallgatóság (tanulók) egy csoportos (videó)hívás keretében csatlakoznak az előadáshoz és tudnak kérdezni, hozzászólni a témához. A pedagógus megoszthatja a képernyőjét és az ide elkészített tartalmak helyettesítik gyakorlatilag a(z) (interaktív) táblát és a pedagógus közvetíti (stream-eli) a saját előadását.

Néhány szempont, amire érdemes odafigyelni videókonferencia előtt és közben:

• Még a hívás megkezdése előtt ellenőrizzük az internetkapcsolatot!
• Kapcsoljunk ki minden zavaró alkalmazást!
• Jól megvilágított, zajmentes térben tartózkodjunk!
• Ha kamerát használunk, nézzünk előtte körül, hogy mi látható a hátterünkben!
• Szobánk ajtajára is kiírhatjuk, hogy “Ne zavarj, videókonferenciázok!”.
• A jobb hangminőség érdekében használjunk fülhallgatót, mikrofont!
• Aki nem beszél, kikapcsolhatja a mikrofonját, így a háttérzajok, susogás nem zavarja majd az előadót!
• Képernyőnk megosztása előtt figyeljünk arra, hogy milyen más ablakok vannak nyitva, mi látható a könyvjelzők között, nincs-e nyitva a levelezésünk stb!

Lehetséges platformok és azok használatának az ismertetése a videókonferencia beindításához:

Skype

Google Hangouts

Zoom

Jitsi Meet

Viber