Bevezető

Az online oktatás és a távoktatás lehetőségeit eddig közel sem használták ki az intézmények, azonban a koronavírus következtében kialakult helyzet után a figyelem középpontjába került. A pedagógusok a különböző csoportokban és platformokon nagyon sok jól használható eszközt találhatnak, azonban azok a pedagógusok, akik eddig csak korlátozott mértékben vagy egyáltalán nem foglalkoztak online eszközökkel az oktatásban, azokat összezavarhatja a sok új lehetőség. Ebben az összefoglalóban azt tekintenénk át, hogy a megváltozott helyzetben hogyan tudunk olyan oktatási helyzetet kialakítani, amely a hagyományos kontaktórák helyett valósulna meg, azonban a lehető legjobban hasonlít az osztálytermi oktatásra. Célunk az, hogy egy korlátozott előtudással  rendelkező pedagógus gyorsan el tudjon indulni az online oktatás útján. Ebben az összefoglalóban ezekre az első lépésekre fókuszálunk és a videókonferenciák beindításának lehetőségeit ismertetjük. Ezekbe a videókonferenciákba már hatékonyan beágyazható az összes olyan tanulássegítő oldal vagy digitális tartalom, amely elérhető a különböző csoportokban is.

Az új helyzet megértéséhez és a rendszerbe történő elhelyezéséhez egy nagyon rövid csoportosítást ismertetnénk. Az oktatás-informatika és e-learning legtöbbször a technológia felhasználásának módját veszi alapul a kategorizálásnál (Ollé 2016):

• Kontakt oktatási környezet: technológiai eszközöktől mentes oktatási környezet, ahol a tanuló személyes tanulási környezetében zajló információáramlás forrása általában más személyekkel folytatott interakció vagy nem digitalizált források, passzív oktatási tartalmak.
• Számítógéppel segített kontakt oktatási környezet: hálózati kapcsolat nélküli technológia, ahol a számítógép vagy más multimédia-lejátszó eszköz jelenti az információ forrását, biztosítja akár az interaktív tanulás lehetőségét, de nincs kizárva a tanuló a személyes kapcsolatokból és interakciókból, illetve természetes tapasztalatokból sem.
• Hálózattal támogatott kontakt oktatási környezet: az információforrás és az interaktivitás túlmutat a kontakt oktatási környezeten, internet segítségével térben és időben szinkron, illetve gyakrabban aszinkron információáramlás és kommunikáció zajlik a tanuló tanulási tevékenységének támogatására. Az oktatási tartalom nemcsak interaktív, hanem akár a tanuló produktivitásának hatására is formálódik, amit más tanulókkal kialakult online interakciók is segítenek. Nem zárja ki a kontakt, személyes kapcsolatra építő információcserét és kommunikációt sem, ami alapján akár vegyes tanulócsoportok kialakulására is lehetőség van.
• Online oktatási környezet: az információforrások alapvetően hálózati kapcsolaton keresztül érhetők el, illetve a tanulói kommunikáció, információmegosztás, interaktivitás is teljes egészében online kapcsolaton keresztül zajlik. Egyéni és csoportos formájában egyaránt az online hálózatok adják az információáramlás alapját, az online környezet biztosítja a tanulási feladatokat és esetenként erősen szabályozza a tanulási tevékenységet is.
• Virtuális környezet: háromdimenziós tér, ahol a tanuló és az oktatási környezet elemei, illetve a tanulási folyamatban résztvevők is egyaránt 3D formában jelennek meg. Az információforrások szintén jellemzően 3D környezetben érhetők el és ez a környezet ad lehetőséget a tanulói kommunikációra, interakcióra is. A tanulási folyamat szabályozása kisebbrészt a környezet, nagyobbrészt a 3D környezetben megjelenő személyek interakciójának következménye.

Természetesen az online oktatásnak nagyon sok előnye van, de léteznek hátrányai is. Előnynek szoktuk említeni, hogy ez a lehetőség költséghatékony, bárhol és bármikor elérhető és nagyszámú tanulót oktathatunk. Hátrányként az időigényes felkészülést, a technikai jellegű problémákat, valamint azt említik, hogy az oktatóknak ki kell lépniük a konfortzónából (az osztályterem falai közül) és egy új oktatási helyzetben kell hatékonyan dolgozniuk és a tartalmak egy része publikus lesz. Azonban a most kialakult helyzet abban is új, hogy a pedagógus nem ismeretlen embereket, hanem a saját tanulóit oktatja a megváltozott környezetben (külön kutatási téma, hogy milyen különbség figyelhető meg egyes tanulók online és offline viselkedésében) és az ilyen jellegű online oktatásnak a legnagyobb előnye, hogy nem áll fenn a vírusfertőzés veszélye.

Tehát a pedagógusok döntő többsége az első, a második vagy a harmadik oktatási környezetről fog az online oktatási környezetre ugrani. Úgy gondoljuk, hogy továbbra is a tanár az egyik kulcsfontosságú szereplő, automatizálni vagy optimizálni nem lehet az ő munkáját, hanem segíteni kell, hogy feltalálja magát az új helyzetben. Másrészről, nem várható el senkitől, hogy most egy csapásra oktatástervezővé válljon, vagy fejlesszen online tananyagot, virtuális osztálytermeket tartson fenn, amely fantasztikus eszköz, de a munka nagy része az oktatás/kurzus beindítása előtt kell, hogy megtörténjen és ez gyakran több hetet vagy hónapot is igénybe vehet. Mindezek ismeretében a virtuális osztálytermek (MOODLE, Schoology, Google Classroom) kiesnek a játékból. Ha összehasonlítjuk az eszközök meglétét, a televízió/online eszközök tekintetében, akkor Szerbiában is a háztartások nagyobb része rendelkezik televízióval (2019-ben 97,9%), mint számítógéppel (2019-ben 73,1%) (forrás), azonban a televízió akkora hátránnyal indul (interaktivitás hiánya, egyirányú kommunikáció, szervezési problémák), hogy a videókonferenciára alapuló rendszereket tartjuk a legszerencsésebb megoldásnak, amelyet az adott osztály pedagógusa működtet.

Ebben az összefoglalóban próbáljuk azokat a megoldásokat előnyben részesíteni, amelyhez nem kell különösebb előtudás, költséges intézmény infrastrukturális fejlesztés és a használatuk megoldható egy egyszerű webkamera és egy mikrofon segítségével, valamint kizárólag ingyenes szolgáltatásokat ajánlunk. Elsődlegesen a Windows operációs rendszerrel működő asztali gépekre/laptopokra fókuszálunk. Technikai problémák azonban biztosan akadnak, ezért ajánlatos az ajánlott rendszereken túl egy másik platformot is használni, amely elsősorban az információ átadására fog szolgálni. Például: Facebook messenger, Viber vagy akár e-mail. Több kutatás bebizonyította, hogy a Facebook kiváló az információk továbbítására, de oktatási platformként nem tud funkcionálni, mivel túl nagy a versengés a tanulók figyelméért és gyakran elkalandoznak vonzóbb/érdekesebb tartalmak irányába. Másrészről, ahogyan egyre több országban leáll a hagyományos oktatás, valószínűleg ezek a platformok is egyre nagyobb mértékben lesznek leterhelve. Rosszabb esetben teljes gazdaságok, többek között az internet-szolgáltatás is leállhat, de erre az eshetőségre sajnos nem nyújt megoldást az ismertetett opció. A technikai problémák és a leterheltség problémájára néhány alternatív megoldást is felkínálunk.

Videókonferencia

A videókonferenciák esetében a hallgatóság (tanulók) egy csoportos (videó)hívás keretében csatlakoznak az előadáshoz és tudnak kérdezni, hozzászólni a témához. A pedagógus megoszthatja a képernyőjét és az ide elkészített tartalmak helyettesítik gyakorlatilag a(z) (interaktív) táblát és a pedagógus közvetíti (stream-eli) a saját előadását.

Néhány szempont, amire érdemes odafigyelni videókonferencia előtt és közben:

• Még a hívás megkezdése előtt ellenőrizzük az internetkapcsolatot!
• Kapcsoljunk ki minden zavaró alkalmazást!
• Jól megvilágított, zajmentes térben tartózkodjunk!
• Ha kamerát használunk, nézzünk előtte körül, hogy mi látható a hátterünkben!
• Szobánk ajtajára is kiírhatjuk, hogy “Ne zavarj, videókonferenciázok!”.
• A jobb hangminőség érdekében használjunk fülhallgatót, mikrofont!
• Aki nem beszél, kikapcsolhatja a mikrofonját, így a háttérzajok, susogás nem zavarja majd az előadót!
• Képernyőnk megosztása előtt figyeljünk arra, hogy milyen más ablakok vannak nyitva, mi látható a könyvjelzők között, nincs-e nyitva a levelezésünk stb!

Lehetséges platformok és azok használatának az ismertetése a videókonferencia beindításához:

Skype

Google Hangouts

Zoom

Jitsi Meet

Viber