Olvasom az oktatási miniszter kijelentését és nem akarom elhinni – 1200 ember munkaerő-felesleg (valószínűleg sok vajdasági magyar pedagógus is) az így is sok sebből vérző és alig-alig működő oktatási rendszerünkben. És a magyarázat: “szerbiai oktatási rendszer jelenleg ésszerűtlenül működik, mert az elmúlt években az ország lakossága nagymértékben csökkent, a tanügyben dolgozók száma azonban nem fogyatkozott”. Mert ugye minden más ésszerűen működik. Az igazgatóbizottságok száma, a helyi-tartományi-köztársasági képviselők száma is gondolom, hogy csökkenni fog. Mivel kevesebb az ember, kevesebb lesz az általuk megválasztott képviselő is (persze), hogy a részvételi arányokról ne is beszéljünk.

De nézzük az oktatást. Néhány éve a pedagógusokra szakadt az inklúzió. Hozzáteszem, hogy minden előképesítés nélkül, a tanítókra bízták a hátrányos helyzetű és sérült gyerekeket. Mindenhol körülöttünk fejlesztő pedagógus, tutor és tanító van egy átlagos osztályteremben (Horvátországban pedagógiai asszisztens is) és ezek fizetett munkahelyek. Nálunk ezt megoldja egy tanító és felszámolták a speciális tagozatokat és mindenki jött inklúzióba, mert ez így olcsóbb volt. Az ilyen környezetben persze lehet tehetséggondozásról beszélni, de azt hiszem, hogy csak beszélni, amikor a sérült gyerekek külön tantervvel tanulnak.

Ez után az önkormányzatoktól történt megvonások után, az egyik első reakció az volt, hogy a pedagógusok továbbképzését nem térítették tovább. Hozzáteszem, hogy ez nem csak lehetősége, hanem kötelezettsége a pedagógusoknak. Fizessék saját zsebükből vagy esetleg vegyék igénybe az egyébként vékony tartományi vagy magyarországi forrásokat, esetleg az ingyenes MNT-s képzéseket.

És nézzük a fizetéseket, hogy mennyiért csinálják ezt, rettegnek, hogy ők lesznek-e a következők vagy benne lesznek-e a következő hullámban? A pedagósuk átlagfizetése Szerbiában 42.146  dinár, amely a mostani (egyébként nagyon jó) árfolyam alapján 350 euró. Persze össze lehet hasonlítani ezt az összeget különböző bérekkel és költségekkel, de szerintem maradhatunk annyiban, hogy aki itt marad és ezt a HIVATÁST végzi, az egyértelműen nem az egyszerű és sokszor kegyetlen matek miatt teszi ezt (árufeltöltő Ausztriában: 1200 euró).

Csak azt nem tudom, hogy meddig lehet ezt a szakmát megalázni és megtörni. Sajnos közvetlen környezetemből is legalább 20 egyetemet végzett kiváló pedagógus vándorolt ki (akik mellesleg értelmiségiek és példaképek). Rendben van ez így? Hova vezet az egész? Lehet arról vitázni, hogy az általános 3+3+3 vagy 4+4 évig tartson-e, vagy arról, hogy kell-e egységes öltözék az általános iskolákba, esetleg arról, hogy a finn vagy a svájci oktatási modellt kövessük, de amíg nem lesz pénz hozzárendelve az oktatáshoz és nem lesznek a pedagógusok elégedettek, addig ezek üres szólamok vagy a figyelemelterelésre jó üresjáratok lesznek.