Az idei évben, az offline képzések helyett, az online képzésekre helyeztem a hangsúlyt és feliratkoztam az egyik legnépszerűbb oldal három MOOC képzésére. A MOOC (Massive Open Online Course), amely tükörfordításban tömeges nyitott online kurzus, de a leginkább találó és leggyakrabban használatos az ingyenes online szabadegyetem. A rendszer lényege, hogy ingyenesen hozzáférhető kurzusokat kínálnak fel a világ vezető felsőoktatási intézményei. A képzések nyelve általában angol, de egyre nagyobb számban indulnak kurzusok más nyelveken. Érdekesség, hogy a világnyelvek és a tömegesen beszélt nyelvek mellett (kínai, spanyol, francia, orosz, német), megjelentek a kevésbé tömeges nyelven felkínált kurzusok, mint amilyen az ukrán vagy a görög.

A sikeresen teljesített kurzusok végén a résztvevők elektronikus elismervényt kapnak a kurzusvezetők aláírásával, amely természetesen nem elismert az adott egyetem formális képzésében, azonban szerintem a MOOC-ok esetében a naprakész tudás és a kapcsolati tőke fontosabb a formális elismervénynél. A kurzusok általában 4-től 8 hétig tartanak. A tanulásra előlátott idő kurzusonként változik, ez általában heti 3 és 7 óra között mozog. A kurzus teljesítéséhez a leglényegesebb mozzanat a beadandók elkészítése (szöveg, multimédia vagy plakát formájában), amelynek száma szintén kurzusfüggő (általában 1 és 3 között mozog – a kurzusvezetők határozzák meg). A szöveges beadandók (általában 600 szó a felső terjedelem) túlnyomórészt az elsajátított ismeretek gyakorlatban történő alkalmazására vonatkoznak. A beadandókat a tanulótársak értékelik, a kurzusvezetők által meghatározott követelmények és skálák függvényében. Az osztályzat is a kurzuskészítők által meghatározott szempontok szerint alakul (általában a 2-3 értékelés átlaga, de vannak más módszerek is), azonban minden kurzus esetében 20%-os levonással kell számolnia azoknak a hallgatóknak, akik nem értékelik a meghatározott számú (2 vagy 3) munkát. A beadandók mellett egyes kurzusok tartalmaznak felelatválasztós teszteket, illetve minden kurzus keretében értékelik az aktivitást, amely a kötelező tartalmak megtekintéséből, a fórumokban történő aktív részvételből (hozzászólások és posztok írása) vagy visszajelzések (online kérdőív) küldéséből áll.

Számomra ezek a képzések kétszeresen is hasznosak, mivel az elsajátított tartalom mellett, az oktatási környezet, a tartalmak közvetítési módja és kurzusok felépítése is hasznos módszertani elveket tükröznek.

Mivel a kurzusokat gyakran újra meghirdetik, úgy döntöttem hogy megosztom a tapasztalataimat a három teljesített kurzussal kapcsolatosan. Mindhárom kurzusra jellemző volt a nagyszámú hallgató (10 000 és 20 000 között) és az oktatási anyagok (főleg az előadósokról készült videók) igen szakszerű kivitelezése és megjelenítése. Külön segítségként jelenhet meg a videókhoz tartozó angol felirat (más kurzusok kiírásánál láttam más nyelvű feliratokat is, de az általam lehallgatott kurzusokon nem volt ilyen lehetőség). Az említett kurzusok követelményrendszerében az előadások megtekintése a kötelező, a szöveges tartalmak olvasása lehetőség.

A tanulói közösség (az említett kurzusok esetében) nagyrészt (az esetek 71 százalékában) MA vagy BA végzettséggel rendelkezik és nincs vagy kevés oktatói tapasztalattal rendelkezik (a hallgatók 12 százaléka rendelkezik 5 vagy ennél több év oktatói tapasztalattal).  A közösség teljesen befogadó a szakmai kérdéseket és az angol nyelvet illetően, valamint az értékelés tekintetében is (nem ritkán fordult elő, hogy a tanulótársaim magasabban értékelték a munkámat, mint én  az önértékelés folyamatában).

Néhány szó az említett kurzusokról külön-külön:

University of Illinois at Urbana-Champaign: e-Learning Ecologies (https://www.coursera.org/course/elearning):

Az előadók a korszerű oktatás és értékelés 7 elvét mutatják be hétről-hétre. Az előadások az elmélet és modellalkotás szempontjából érdekesek lehetnek, de nagyon kevés gyakorlati útravalót adnak. Egy elv feldolgozása egy héten keresztül számomra picit vontatott és túl lineáris volt. Az előadás végén, amikor a gyakorlati megoldásokat vártam, szinte az ellenkező irányba fordultak az előadók és történelmi példákkal (kínai tanítók, Montessori, stb.) támasztották alá az elméleti szerkezetet. Érdekes megoldás a beadandó kétszintű értékelése, amely lehetővé teszi a módosításokat az első visszajelzések alapján. Másrészről a “kötelező” hozzászólásokat az egyes témakörökben is sokszor tehernek éreztem. Másrészről a felhasználók csoportosítása (O-Overview, I-Intermediate és A-Advanced) és az ehhez tartozó követelmények meghatározása igazán ötletes.  A kialakult tanulói közösség szinte azonnali visszajelzéseket ad az egyes kérdésekre és problémafelvetésre.

The University of Melbourne: Assessment and Teaching of 21st Century Skills (https://www.coursera.org/course/atc21s):

Nagyon komoly elméleti tudással rendelkező két előadó, teljesen naprakész tények és eredmények (többször visszaköszönő PISA eredmények) figyelembe vételével vezette a kurzust. Egyes részeknél túlhangsúlyozottnak éreztem az elméleti hátteret, azonban a kollaboratív problémamegoldást bemutató saját fejlesztésű logikai játékok kárpótoltak az addig elmaradt gyakorlatias tartalmakért. Ezeken a játékon keresztül szemléltették a közös problémamegoldást (amely az egész kurzus során kihangsúlyozott készségként szerepelt), ahol tanulópároknak lehetőségük volt a kommunikációra és egyes tartalmak módosítására. Másrészről nagyon ötletesnek tartottam a videók kulcsfontosságú mozzanatai után beépített szavazást, majd a szavazás utáni eredmények megtekintésének a lehetőségét. Ez minden esetben nyomatékosította az elhangzott részeket és gondolom, hogy az előadóknak is fontos visszajelzéssel szolgált.

UNSW Australia (The University of New South Wales): Learning to Teach Online (https://www.coursera.org/course/ltto):

Ha rangsorolni kellene a három kurzust, akkor valószínűleg ez az a kurzus, amely legjobban elnyerte a tetszésemet. A két előadó mellett rengeteg “külső” szakember, intézményvezető, tanár és tanuló mondja el a véleményét és tapasztalatát, ezáltal már az előadások során nagyon sok lehetőségről és módszerről hallottunk. A folyamat az alapfogalmaktól és a tervezéstől kiindulva eljut a megvalósítás, értékelés és a motiválás témaköréhez. A folyamatot végigköveti az ingyenes (Twitter, Facebook, YouTube, Wiki, Blog) és az intézményi támogatással (MOODLE) működő rendszerek párhuzama és összehasonlítása. Habár az előadók többsége a Blackboard keretrendszer segítségével mutatja be a módszereit, ezek a lehetőségek elérhetőek az ingyenes telepíthető MOODLE keretrendszerben is. A kurzus elméleti hátterét és a gyakorlati lehetőségek felvillantó modulokat is kiemelkedőnek tartom.

Több mint egy évtizeddel ezelőtt, amikor még az e-learning kezdeményezések a szárnyait bontogatták,gyakran találkozhattunk olyan kijelentésekkel, hogy Ausztrália az az ország, ahol ennek hatványozottan létjogosultsága van, az egyes területeken fellelhető alacsony népsűrűség miatt. A kurzusok lehallgatása után, el kell hogy mondjam, hogy az Ausztrál egyetemek továbbra is naprakész tudással és rendszerben alkalmazott gyakorlattal rendelkeznek ebben a témakörben.