Szubjektív élménybeszámoló az I. szerbiai WRO-ról

A maileket visszakeresve, az első kapcsolatfelvétel május 27-én történt meg, ekkor már Pásztor István elnök úr megtette az első lépéséket és beszélt a magyarországi szervezőkkel az Edutus Egyetem vezetésével elkezdődött a szervezés. Vicsek Annamáriával és Szögi Zoltánnal jónak láttuk egy egyeztetést elvégezni és az MTTK-n (2019.június 28-án) 14 órára összehívtuk az érdekelt kollégákat. A nyári szünet ellenére, már az első körben láttuk az érdeklődést és a kollégák elhivatottságát. Az eseményre több mint 20 pedagógus, későbbi csapatvezető jelent meg. A kollégák jelezték, hogy érdekeltek, azonban komoly anyagi korlátok akadályozzák a munkájukat. Mint később kiderült csupán 3 iskolában volt megtalálható az eszköz (LEGO EV3 vagy WeDo), amellyel indulni tudnának a versenyre. A szerbiai nemzeti döntőt a magyarországi világdöntő előtt kellett megszervezni (Győr, november 8-10), hogy delegálhassuk oda az első helyezetteket. Így két lehetőség kínálkozott: 1. nagyon szűkös határidővel megszervezzük a szerbiai fordulót, vállalva azt, hogy a csapatok felkészületlenül jönnek  (a versenyszabályokat januárban hozták nyilvánosságra) 2. csak 2020-ban szervezünk nemzeti döntőt, vállalva azt hogy ellaposodhat az egész kezdeményezést. Az első opciót választottuk és amint később kiderült, nem volt rossz döntés.

Augusztus  24-én és 25-én (szombaton és vasárnap) tartottuk meg az MTTK-n azt a felkészítő képzést, amely a csapatvezetők (coach-ok) számára hirdettünk meg és a felkészülés folyamatát gyorsítatta fel, mivel a képzés túlnyomó része gyakorlatközpontú volt és a konkrét versenyfeladatok megoldási lehetőségeivel foglalkozott. Érdekes volt számomra, hogy nem (csak) informatikatanárok jöttek a képzésre és lettek csapatvezetők, hanem az osztálytanítók és más különböző tantárgyakat tanító pedagógusok is jelentkeztek. Ettől még érdekesebb, hogy nem csak pedagógusok, hanem lelkes szülők is nagyon komolyan részt vettek a felkészülésben (egyébként a WRO szabályai között nincs korlátozás a csapatvezetőre nézve- lehetnek szülők is például). Ebből is következik, hogy a további lépésekben a siker kulcsai elsősorban a lelkes csapatvezetők és nem az intézményvezetők lesznek. Erre a képzésre megérkeztek az Edutus Egyetemről a szettek, így aki vállalta, hogy egy hónap alatt felkészítsen egy csapatot a versenyre, az elvihetett egy Ev3 Mindstorm szettet. Ez évekre felgyorsította a felkészülést – bele se merek gondolni, hogy hol tartanánk, ha pályázni vagy az intézményvezetőket kellett volna meggyőzni, így nagy köszönettel tartozunk ennek az intézménynek.

Ez a felkészülés már jelentős médiafigyelmet kapott:

Pannon RTV tudósírása

Magyar szó tudósítása

MTTK beszámolója

A felkészülés nagyon intenzív volt és számos problémát kellett menet közben orvosolni. A pedagógusok iskola után és hétvégén is sokat dolgoztak a csapatokkal. Én személyesen is részt vettem a csapatok felkészítésében. Sokat dolgoztunk a bajsai iskolában.

Szombaton meg vasárnap pedig a bajsai családi házunk változott át a topolyai és a bajsai csapatok főhadiszállásává :).

A téma, amely minden versenyszámot meghatározta, az az okos városok. A legkisebbek (10 éves kor alatt – WeDo kategória) WeDo szettet használtak és ezzel kellett, hogy megoldják a személyek és a gyümölcs iskolába történő szállítását (okos személyszállítás). Külön problémát jelentett, hogy a robot ki kellett, hogy menjen, be kellett, hogy gyűjtse az emberkét és vissza kellett, hogy jöjjön vagy az iskolába kellett, hogy folytassa az útját az következő pályán. Ezt egy motorral csak nagyon körülményesen tudták volna megoldani a csapatok, így két motorral osztottuk ki a szetteket. Így vagy előre-hátra mozgással és a megfelelő helyen egy keret leeresztésével húzta be a célszemélyt vagy fordulással és egy villás megoldással teljesítette a feladatot. A programot minden kategóriába a csapat otthon előkészíthette, azonban a bírók belekérdezhettek és a meglepetés-szabály a módosítás szükségességét kényszeríthette ki. A WeDo kategóriába a gyerekek hozzáérhettek és irányba állíthatták a home mezőkön, valamint abban is egyedülálló volt a kategória, hogy a tablet segítségével távirányíthatták a robotot vagy előre megírt programmal dolgoztak, illetve a kettőt vegyíthették. Természetesen a legkisebbek esetében fontos volt a robot kinézete és “személyisége” is, valamint megfigyelhető volt, hogy szinte mindegyik csapat elnevezte a robotot 🙂

Egy többségében kislányok alkotta csapat robotja, ahol megfigyelhető a robot haja, a csat és a benne lévő virág, valamint a szemek is:

A felkészülés során készült tudósítás. Külön ki kell emelni, hogy a topolyai község iskoláiból 6 csapat képviseltette magát.

Pannon RTV tudósítása

Az elementary (12 év alatt) kategóriában is az okos személyszállítás volt a feladat a következő pályán. Itt azonban már nem szabadott a robotot megfogni a versenykör ideje alatt és előre megírt programmal kellett működtetni. Itt már Lego Mindstorms szettet használtak a gyerekek Ev3-as vezérlővel, mint az összes többi felsőbb kategóriánál.

A junior kategóriában a téma az okos világítás volt és izzókat kellet cserélni a következő pályán. A senior kategóriában pedig a tanulók egy okos hálózat kidolgozását kapták feladatul a következő pályán.

Egyébként az elementary, junior (13 és 15 év között) és a senior (16 és 19 év között) kategóriára az volt jellemző, hogy maximális pontszámot csak több színszenzor segítségével lehetett elérni. 2 színszenzor kellett a vonalkövetéshez és 1 pedig a robot előtt megtalálható kockák felismeréséhez (mivel egyes pályaelemeket a helyszínen sorsoltak). A szabályok viszont kiterjednek a fájl elnevezésétől kezdve, a robot méretein keresztül a végrehajtott feladat pontértékeire.

A felkészülés alatt rengeteg kompetencia fejlődött: a digitális kompetenciák mellett a csapatmunka-készség, a kommunikációs készség, a kreatív és kollaboratív problémamegoldás (amelyet külön mért a PISA 2012-ben és 2015 -ben), valamint az analitikus és az algoritmitmikus gondolkodás. Fejlődtek azok a 21. században létfontosságú kompetenciák, amelyek lassan elsődleges követelménye lesz a munkaerőpiacnak (bővebben a soft skill-ekről itt és itt). A verseny kiemelkedő része lehet a tehetséggondozásnak és a projektoktatásnak, valamint fejlődik a szókincs is. Elsős gyerekek olyan szavakat használnak, mint a bluetooth, tengely, letölteni stb. Fejlődik a térlátás és a fantáziája. Megtapasztalják, hogy mi történik, hogy ha az egyik kerék előre, a másik hátra forog vagy egyik gyorsabban forog, hogyan hat a sebességre egy nagyobb és egy kisebb (vagy fordítva) fogaskerék alkalmazása. Folyamatosan használják a kör kerületének képletét, mivel ezen képlet segítségével vezérlik a robotot megfelelő távolságra előre vagy hátra, valamint szögeket mérnek az elfordulásnál.

Csapaton belül olyan kohézió jön létre, amilyen csak nagyon ritkán jöhet létre a normál tantermi oktatási környezetben. Csak egy példával illusztráljam: az egyik edzésről elkésett az egyik fiú 5 percet, akinek aznap fontos problémákat kellett volna, hogy megoldjon. Rögtön hívták a csapattagok telefon és pár perc múlva meg is érkezett anélkül, hogy a tanár bármit is mondott volna.

Fontos, hogy a szülők is nagyon komolyan támogatták a csapatokat. Ott voltak az edzéseken, a mérnök apukák/anyukák bekapcsolódtak a kódolás és az építés folyamatába, valamint nagyszámú szülő vett ki szabadnapot a verseny napjára. Amit az üdvözlő beszédemben is elmondtam, a háborút a tablettek és a számítógépek ellen már régen elveszítettük és lehet arról beszélni, hogy mennyire más volt a világ régen, de az elsődleges cél az kellene, hogy legyen, hogy az eszközhasználatot elfogadható időkeretbe szorítsuk be és ezt az időt minél hasznosabb és személyiségfejlesztő alkalmazásokkal töltsük ki. Az hogy a tanulók tabletről vagy számítógépről vezérelik vagy programozzák az eszközöket az egyértelműen ilyen kategória.

A versenyre szeptember 26-án került sor és 22 csapat jelentkezett. Nagy öröm volt számunkra, hogy szinte nincs olyan város, ahol a vajdasági magyarság nagyobb számban él és nem érkezett volna csapat hozzánk (Szabadka, Horgos, Kanizsa, Ada, Topolya, Zenta stb.), de érkeztek távolabbi településekről és olyan településekről is, ahol kisebb arányban élnek magyarok (Kula, Temerin).

Már a csapatok elnevezése is a tanulók kreativitását bizonyítják:

WeDo: Manók, Mini manók, Nyuszik

Elementary: TGA EV3 Boys, Kalandos hármas, Robocop

Junior: Robok, Terminátor, RobotX, Cyberbetyárok, CoderClub, Endless Space, kisrobotosokk, Adai répák, TRM

Senior: Beszédes Erdsoft Team, Digitalboyz, Gandalf, HTMT, LEGOFarkasok, Bolyai_folder/robot.c, Asd.exe

Az MTTK díszterme a verseny napján:

Fontos elmondani, hogy a verseny támogatója a szabadkai YUMOL cég volt, akik segítségével az összes regisztrált csapatnak már előzőleg tudtunk küldeni versenypályát, megvásárolhattuk a szervezéshez szükséges eszközöket, promóciós anyagot, valamint a szettek egy részét is ebből a támogatásból tudtuk biztosítani. Emellett a versenyzőknek ingyenes ebédet tudtunk biztosítani.

A verseny regisztrációval kezdődött, amelyet az MTTK Karrierépítő Központja (KÉK) koordinált az MTTK önkénteseivel kiegészülve. A központ a teljes szervezésben nagyon komolyan részt vett.

Pillanatkép a regisztrációról:

Ezután a megnyitó következett, ahol jelen voltak azok a szervezetek képviselői, akik részt vettek a program megvalósításában (sajnos Vicsek Annamária nem lehetett jelen).

A megnyitó vendégei:

A coach meetingen a csapatvezetők eligazítást kaptak a bíróktól, valamint válaszokat kaptak a kérdéseikre.

Coach meeting:

A verseny a robotok megépítésével kezdődött, amelyhez a csapatok nem használhattak semmilyen eszközt és emlékezetből kellett megépíteniük. A bírók előzőleg ellenőrizték, hogy a szettekben az elemek a lehető legapróbb elemeire vannak bontva.

Építés a legfiatalabb (WeDo) kategóriában:

Építés a Elementary, Junior és Senior kategóriákban:

A robotok megépítése után következett a rövid egyeztetés a csapatvezetőkkel (az építés alatt tilos volt a kommunikáció a tanárokkal), ezután tesztelték a robotot a pályán. Itt tudták kalibrálni a szenzorokat és fény derült az esetleges hiányosságokra.

Várakozás a pályatesztelésre:

A tesztelés után robotokat leadták a karanténba és ezután már nem volt lehetőség a konstrukció vagy a program módosítására az adott versenykörig.

A karanténban várakozó robotok:

Az ebéd után kezdődött a verseny a pályákon. Ez volt a legizgalmasabb része a versenynek és a részletesen kidolgozott versenyszabályzatban már megtalálhatók voltak a pontok. A robotoknak 2 percük volt a feladatok elvégzéséhez és összesen 3 menetkör volt. Például a Junior kategóriába más-más pontszám járt azért ha a kicserélt izzó a talpán állt, feldőlt vagy csak részben a megfelelő helyre szállította a robot. Ebben a kategóriában is, az idő hiányának köszönhetően, a csapatok csak részfeladatok kidolgozására összpontosítottak, általában azokra, amelyekhez nem volt szükséges döntéshozatal vagy színszenzor (ahogy az egyik kollégám egy gyenge pillanatában megfogalmazta: gyorsolvasó versenyre készülünk és csak az A betűt ismerjük). Mivel a robot így “vakon” elvégezte az utasításokat a meghatározott állomásokon, esélyes volt, hogy esetleg ellöki vagy eltollja a már jó helyen álló izzót. A bajsai Terminátor csapat versenykörén megfigyelhető, hogy a tanulók leállítják a versenykört (amihez joguk van), mert a robot fellökte volna a jó helyen álló izzót és kevesebb pontot kapott volna a csapat. Ez azt vonta maga után, hogy a robot start pozícióba történe beállásáért már nem tudtak pontot kapni, azonban a döntés így is teljesen jó volt, ami versenyhelyzetben nem kis teljesítmény.

Terminátor csapat (3. menetkör)

A versenyre természtesen minden csapat más megoldással érkezett. Alapvetően érzékelni kellett a robotoknak az előttük elhelyezkedő tárgyat és ezt meg kellett fogniuk és fel kellett emelniük (a megfogás és a felemelést elvégző konstrukció megépítése, amelyet egy motor hajtott már magában is komoly teljesítmény). Volt olyan csapat, aki hetekig lánctalpat épített, így a robot nem volt túl okos, de átment mindenen az asztalon 🙂

A verseny számos izgalmat és nem várt fordulatot hozott. Például az egyik csapat a verseny előtti estén döntötte el, hogy leszereli a színszenzorokat, amelyeket több héten programozott és mégis előre betáplált útvonalon fog a robot közlekedni. A másik csapat a tesztelés után dönött úgy, hogy a lánctalpról kerékre vált, aminek az a hozadéka, hogy egész más távolságokban kellett gondolkodni. Becsületükre legyen mondva, hogy ezt is sikeresen megoldották és megnyerték az egyik kategóriát. A legkisebbeknek már az is nagy teljesítmény volt, hogy reggel 8 órától 12 óráig összpontosítottak és egy helyben ültek. Emellett a feladatokat is ügyesen megoldották, valamint olyan kiváltságos helyzetbe kerültek, hogy a svédasztalos ebédnél saját maguk számára állították össze a menüt, egy meglepődve láttam az elsősök tányérján 1-2 krumplidarabot, egy kis húst és 4-5 édességet 🙂

Az egész versenyt a nagyon jó és családias hangulat jellemezte (a bírók elmondása alapján ez más országokban közel sem ennyire barátságos és nem mentes a hisztitől és a beszólásoktól), a csapatok megtapsolták egymást. A gyerekek úgy mentek haza, hogy nagyon jól érezték magukat (már ez sem semmi egy tanulmányi versenytől). Valamint ki kell emelnem a bírók hihetetlen segítőkészségét, ezt szinte minden csapat kiemelte, hogy igazából ez is jelentősen hozzájárult a verseny jó hangulatához. A bírók Magyarországról érkeztek és a Szabadkai Műszaki Szakfőiskola önléntesei csatlakoztak hozzájuk. A Junior és a Senior kategória győzteseit delegálni tudjuk a győri világdöntőre.

Csoportkép a résztvevőkről:

Ami a terveket illeti, szeretnénk a továbbiakban még több résztvevővel megszervezni a szerbiai WRO-t. Az már szinte biztos, hogy az MTTK díszterme kicsi lesz ehhez, így új helyszín után kell néznünk. Addig is szeretnénk begyűjteni a csapatvezetők neveit, akikre számíthatunk a további versenyek szervezésénél. A kérdőív kitöltésével egyben az igényeket is szeretnénk begyűjteni és azon fogunk dolgozni, hogy az ehhez szükséges tudást és eszközöket a továbbiakban is biztosítsuk.

JELENTKEZEM CSAPATVEZETŐNEK

Tudósítások:

Magyar Szó

Vajdaság MA

Pannon RTV

Pannon RTV (kommentár nélkül) 

A bejegyzésben található képeket és videót (Vinkó Attila, Balázs Norbert és Kovács Cintia készítette)

One thought on “Szubjektív élménybeszámoló az I. szerbiai WRO-ról

  1. Köszönöm, Zsolt, a szívből jövő személyes beszámolód, ami még inkább megerősíti, hogy a teljes lényed beleadtad, hogy ilyen sikeres legyen az egész történet!
    🙂

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

CAPTCHA *