Oct 24

Socrative – az aktuális innovációs törekvésem

Az osztálytermi munkát vagy akár egy előadást általában felpezsdíti egy megfelelő időben feltett kérdés és ez által az előadó, tanár is fontos információkhoz juthat ilyenkor. A hagyományos módszereket alkalmazó pedagógus egy sor nehézségbe ütközhet az ilyen interaktív munkaformák keresésekor. Például, ha kérdést tesz fel, akkor a tanulók nem motiváltak a válaszadásban, sőt egyre gyakrabban tapasztalható az osztálytermekben az a jelenség, amikor “szégyen és kínos tudni valamit” egy osztályközösségben. Másrészről az ilyen jellegű aktivitásban csak néhány hallgató vesz részt. Gyakran jelentkezhet az a probléma is, hogy az első válaszadók helyes választ adnak, így a többieknek nem lesz módjuk a válaszadásra vagy befolyásolja a válaszukat. Abban az esetben, ha szavazással szeretnénk interaktivitást becsempészni az oktatási folyamatba, akkor gyakran történik az, hogy az osztály kis százaléka voksol az egyik és szintén kis százaléka a másik alternatívára. Az osztály nagy része “bizonytalan” marad, még a ha kérdés igen-nem jellegű is. A papírcédulákra történő válaszadás kiküszöbölheti a fent felsorolt problémák egy részét, de ezek átnézése és a beérkezett válaszok összegzése szintén időigényes feladat. A pedagógus arra a kérdésére, hogy világos volt-e a tananyag, általában lelkes bólogatást kap válaszként, de a tudásfelmérő alkalmával döbben rá, hogy a helyzet mégsem ilyen rózsás.

Az oktatástechnológia ezeket a pedagógiai/módszertani törekvéseket támogatta a szavazó- és feleltető gépek megalkotásával, majd egyre nagyobb szerepet kaptak a számítógépek és az itt futó alkalmazások. Az interaktív táblákkal egy újabb hullám érkezett, amikor a gyártók és a forgalmazók intenzív népszerűsítése mellett, az interaktív táblákat kiegészítő szavazórendszerek kerültek forgalomba. Ezek az eszközök azonban költséges fejlesztésnek bizonyultak és a nemzetközi folyóiratokban egyre gyakrabban találkozunk azzal a véleménnyel, hogy ezek kihasználtsága és hatékonysága nem arányos a befektetett anyagiakkal.

 A web 2.0 ebben a tekintetben is jelentős változásokat hozott, már csak azért is mert a visszacsatolás és az interakció az egyik jelentős meghatározója ezeknek a szolgáltatásoknak. A felkínált szolgáltatások közül olyan eszközt kerestem, amely ingyenes, böngésző alapú, felhasználóbarát és lehetőleg (hallgatói részről) ne legyen regisztrációhoz kötött. Az elvárásaimnak a legjobban a Socrative (wwww.socrative.com) alkalmazás felelt meg.

A rendszer felhasználóbarát és három típusú kérdést támogat (feleletválasztós, igaz/hamis és kifejtő). Az alkalmazás okostelefonokon is tökéletesen futtatható. Kérdések importálhatók másik felhasználó profiljáról (egy számsorral, amennyiben ezt a felhasználó nem tiltja meg). Az eredmények és az online hallgatók folyamatosan figyelemmel kísérhetők és az eredmények letölthetők Excel táblázatba (sajnos a magyar karakterek nem jelennek meg), ahol az egyes tartalmak százalékos aránya is megjelenik. A kérdéssor letölthető, de sajnos a rendszer csak PDF generálására képes, így az interakció elveszik.

A hallgatóim számára olyan kérdéseket tettem fel ebben a rendszerben, amelyért aktivitás pontokat adminisztráltam, azonban ebben a formában mindenki egyenlő eséllyel indul és mindenkinek lehetősége van választ adni. Az adott kérdéssor az óra során egy kattintás segítségével indítható. Másrészről az előző órai előadásom sikerességét tudom felmérni ezzel a rendszerrel, valamint az otthoni feladatokat tudom néhány kérdéssel ellenőrizni. A folyamat során aktivitás pontokat adminisztrálok azoknak a hallgatóknak, akik a teljes kérdéssort hibátlanul oldották meg és esetleg felhívom a figyelmét a rosszul teljesítő hallgatóknak (zöld-piros színekből ránézésre kitűnnek, de a hallgatók minden válasz után visszajelzést kapnak a válasz helyességéről) az otthoni gyakorlás fontosságára (remélhetőleg még időben). A letöltött és egyesített Excel táblázatokat továbbküldöm az évfolyamok közös e-mail címére.

A rendszer hátránya az, hogy számítógép szükséges, de ez az informatika oktatása során alapértelmezetten adott. A osztálytermi munka támogatása mellett, a rendszer alkalmas az otthoni aktivitás serkentésére és követésére is, így akár online házi feladatok adhatók ki (a kérdéssorok elérhetősége a tanár felületéről tetszőleges ideig engedélyezhető).

A rendszer működését (felhasználói részről) mindenki kipróbálhatja és informatikai tudását is ellenőrizheti a folyamatban lévő kérdéssor segítségével (cím: wwww.socrative.com, Student login, Room: 84752753).

Sep 01

Költséges szavazórendszerek helyett online alkalmazások

Gyakran hallható az, hogy a pedagógusok nagyon kevés visszajelzést kapnak a tanulóiktól, amely végigkíséri a teljes oktatási folyamatot, az általános iskolától a felsőoktatásig (Bill Gates egy frappáns előadása a problémáról). A visszacsatolás gyakran csak számonkérés alkalmával valósul meg, amely már gyakran túl későnek bizonyul ahhoz, hogy tananyagfejlesztéssel javítsunk a rendszeren. A web2-es eszközök, természetükből adódóan, az intenzív kommunikációra és a gyakori visszacsatolásokra épültek fel.

A szavazórendszereket mindig is hatékony eszköznek tartottam, habár az interaktív tábla kiegészítőként felkínált eszközök esetében gyakran éreztem úgy, hogy az ár/hatékonyság/kihasználtság arány tekintetében sokszor nem arányos ez a háromszög. A MOOC kurzusok során alkalmazott videóba ágyazott szavazás és ennek az eredményeinek azonnali megtekintése tovább erősítette bennem a módszer létjogosultságát.

A szoftverek jellegére és tulajdonságaira erőteljesen lehet az első lépésekkor következtetni. A letölthető alkalmazások általában az offline vagy web1-es világ felé nyitottak, az online regisztrációval (akár Facebook vagy Google+ segítségével) induló alkalmazások pedig általában korszerű és web2-es tevékenységet helyezik előtérbe.

RESPONDUS www.respondus.com

Habár online alternatívaként említik a Respondus 4. alkalmazást, igazából keretrendszerek számára (MOODLE, Blackboard) készíthető itt tesztsor (igazán szerteágazó módon), azonban hiányoltam az online támogatást és az online megosztás lehetőségét. A LockDown Browser is a csomag része lehet, amellyel a böngészők programablaka korlátozható, csökkentve ezzel az online vizsgák esetében a csalás lehetőségét.

SOPRESO www.sopreso.com

Egy ígéretes StartUp (magyar fejlesztés), amely lehetőséget kínál az előadóknak, hogy a prezentációjukat mobil eszközök segítségével is követhetővé tegyék (képernyőmegosztás segítségével). Az alkalmazás emellett lehetőséget kínál az interaktív kommunikációra, kérdések feltételére és ezek megválaszolására. Mindenképpen dicséretes a saját linkek rövidítését elősegítő rendszer. Azonban a fejlesztés csak beta szakaszban van, így gyakori bug, gyakran változik a felület és közel sem megbízható a működése. Elképzeléseim szerint egy olyan interaktív alkalmazással fogunk gazdagodni, ami számomra érthetetlen módon a mai napig kimaradt a Prezi felületéről, mivel a távoli prezentálás után egy ilyen alkalmazás felé kellett volna nyitni a saját felületen.

EXIT TICKET

http://exitticket.org/

Igazán látványos felület, amely a beépített eszközökkel könnyíti meg a prezentálást és az szerkesztőfelület is intuitív és az eredmények is látványosan megjeleníthetők (a szerkesztői felületen azonban gyakran túl soknak éltem meg a finombeállítások és a lehetőségek számát). Habár a hozzáadott hallgatóknak osztálykód kerül kiosztása, a belépés regisztrációhoz kötött, amely mindenképpen az előadás gördülékenységének csökkenését eredményezi.

SOCRATIVE

wwww.socrative.com

A három közül számomra a legjobban használható. A szerkesztőfelület letisztul és könnyen kezelhető. A diákok szobaszámmal tudnak belépni (nem szükséges regisztráció), csak egy felhasználónév meghatározása. Az eredmények gyorsan elérhetők és bemutathatók. Minden bizonnyal ebben a szemeszterben megpróbálom a tanóráim kulcsfontosságú részeit kiegészíteni ilyen jellegű aktivitással is :).

Aug 19

Online tanulásról tanulni online formában, avagy lehetőségek a Coursera-n a szakmai továbbképzésre

Az idei évben, az offline képzések helyett, az online képzésekre helyeztem a hangsúlyt és feliratkoztam az egyik legnépszerűbb oldal három MOOC képzésére. A MOOC (Massive Open Online Course), amely tükörfordításban tömeges nyitott online kurzus, de a leginkább találó és leggyakrabban használatos az ingyenes online szabadegyetem. A rendszer lényege, hogy ingyenesen hozzáférhető kurzusokat kínálnak fel a világ vezető felsőoktatási intézményei. A képzések nyelve általában angol, de egyre nagyobb számban indulnak kurzusok más nyelveken. Érdekesség, hogy a világnyelvek és a tömegesen beszélt nyelvek mellett (kínai, spanyol, francia, orosz, német), megjelentek a kevésbé tömeges nyelven felkínált kurzusok, mint amilyen az ukrán vagy a görög.

A sikeresen teljesített kurzusok végén a résztvevők elektronikus elismervényt kapnak a kurzusvezetők aláírásával, amely természetesen nem elismert az adott egyetem formális képzésében, azonban szerintem a MOOC-ok esetében a naprakész tudás és a kapcsolati tőke fontosabb a formális elismervénynél. A kurzusok általában 4-től 8 hétig tartanak. A tanulásra előlátott idő kurzusonként változik, ez általában heti 3 és 7 óra között mozog. A kurzus teljesítéséhez a leglényegesebb mozzanat a beadandók elkészítése (szöveg, multimédia vagy plakát formájában), amelynek száma szintén kurzusfüggő (általában 1 és 3 között mozog – a kurzusvezetők határozzák meg). A szöveges beadandók (általában 600 szó a felső terjedelem) túlnyomórészt az elsajátított ismeretek gyakorlatban történő alkalmazására vonatkoznak. A beadandókat a tanulótársak értékelik, a kurzusvezetők által meghatározott követelmények és skálák függvényében. Az osztályzat is a kurzuskészítők által meghatározott szempontok szerint alakul (általában a 2-3 értékelés átlaga, de vannak más módszerek is), azonban minden kurzus esetében 20%-os levonással kell számolnia azoknak a hallgatóknak, akik nem értékelik a meghatározott számú (2 vagy 3) munkát. A beadandók mellett egyes kurzusok tartalmaznak felelatválasztós teszteket, illetve minden kurzus keretében értékelik az aktivitást, amely a kötelező tartalmak megtekintéséből, a fórumokban történő aktív részvételből (hozzászólások és posztok írása) vagy visszajelzések (online kérdőív) küldéséből áll.

Számomra ezek a képzések kétszeresen is hasznosak, mivel az elsajátított tartalom mellett, az oktatási környezet, a tartalmak közvetítési módja és kurzusok felépítése is hasznos módszertani elveket tükröznek.

Mivel a kurzusokat gyakran újra meghirdetik, úgy döntöttem hogy megosztom a tapasztalataimat a három teljesített kurzussal kapcsolatosan. Mindhárom kurzusra jellemző volt a nagyszámú hallgató (10 000 és 20 000 között) és az oktatási anyagok (főleg az előadósokról készült videók) igen szakszerű kivitelezése és megjelenítése. Külön segítségként jelenhet meg a videókhoz tartozó angol felirat (más kurzusok kiírásánál láttam más nyelvű feliratokat is, de az általam lehallgatott kurzusokon nem volt ilyen lehetőség). Az említett kurzusok követelményrendszerében az előadások megtekintése a kötelező, a szöveges tartalmak olvasása lehetőség.

A tanulói közösség (az említett kurzusok esetében) nagyrészt (az esetek 71 százalékában) MA vagy BA végzettséggel rendelkezik és nincs vagy kevés oktatói tapasztalattal rendelkezik (a hallgatók 12 százaléka rendelkezik 5 vagy ennél több év oktatói tapasztalattal).  A közösség teljesen befogadó a szakmai kérdéseket és az angol nyelvet illetően, valamint az értékelés tekintetében is (nem ritkán fordult elő, hogy a tanulótársaim magasabban értékelték a munkámat, mint én  az önértékelés folyamatában).

Néhány szó az említett kurzusokról külön-külön:

University of Illinois at Urbana-Champaign: e-Learning Ecologies (https://www.coursera.org/course/elearning):

Az előadók a korszerű oktatás és értékelés 7 elvét mutatják be hétről-hétre. Az előadások az elmélet és modellalkotás szempontjából érdekesek lehetnek, de nagyon kevés gyakorlati útravalót adnak. Egy elv feldolgozása egy héten keresztül számomra picit vontatott és túl lineáris volt. Az előadás végén, amikor a gyakorlati megoldásokat vártam, szinte az ellenkező irányba fordultak az előadók és történelmi példákkal (kínai tanítók, Montessori, stb.) támasztották alá az elméleti szerkezetet. Érdekes megoldás a beadandó kétszintű értékelése, amely lehetővé teszi a módosításokat az első visszajelzések alapján. Másrészről a “kötelező” hozzászólásokat az egyes témakörökben is sokszor tehernek éreztem. Másrészről a felhasználók csoportosítása (O-Overview, I-Intermediate és A-Advanced) és az ehhez tartozó követelmények meghatározása igazán ötletes.  A kialakult tanulói közösség szinte azonnali visszajelzéseket ad az egyes kérdésekre és problémafelvetésre.

The University of Melbourne: Assessment and Teaching of 21st Century Skills (https://www.coursera.org/course/atc21s):

Nagyon komoly elméleti tudással rendelkező két előadó, teljesen naprakész tények és eredmények (többször visszaköszönő PISA eredmények) figyelembe vételével vezette a kurzust. Egyes részeknél túlhangsúlyozottnak éreztem az elméleti hátteret, azonban a kollaboratív problémamegoldást bemutató saját fejlesztésű logikai játékok kárpótoltak az addig elmaradt gyakorlatias tartalmakért. Ezeken a játékon keresztül szemléltették a közös problémamegoldást (amely az egész kurzus során kihangsúlyozott készségként szerepelt), ahol tanulópároknak lehetőségük volt a kommunikációra és egyes tartalmak módosítására. Másrészről nagyon ötletesnek tartottam a videók kulcsfontosságú mozzanatai után beépített szavazást, majd a szavazás utáni eredmények megtekintésének a lehetőségét. Ez minden esetben nyomatékosította az elhangzott részeket és gondolom, hogy az előadóknak is fontos visszajelzéssel szolgált.

UNSW Australia (The University of New South Wales): Learning to Teach Online (https://www.coursera.org/course/ltto):

Ha rangsorolni kellene a három kurzust, akkor valószínűleg ez az a kurzus, amely legjobban elnyerte a tetszésemet. A két előadó mellett rengeteg “külső” szakember, intézményvezető, tanár és tanuló mondja el a véleményét és tapasztalatát, ezáltal már az előadások során nagyon sok lehetőségről és módszerről hallottunk. A folyamat az alapfogalmaktól és a tervezéstől kiindulva eljut a megvalósítás, értékelés és a motiválás témaköréhez. A folyamatot végigköveti az ingyenes (Twitter, Facebook, YouTube, Wiki, Blog) és az intézményi támogatással (MOODLE) működő rendszerek párhuzama és összehasonlítása. Habár az előadók többsége a Blackboard keretrendszer segítségével mutatja be a módszereit, ezek a lehetőségek elérhetőek az ingyenes telepíthető MOODLE keretrendszerben is. A kurzus elméleti hátterét és a gyakorlati lehetőségek felvillantó modulokat is kiemelkedőnek tartom.

Több mint egy évtizeddel ezelőtt, amikor még az e-learning kezdeményezések a szárnyait bontogatták,gyakran találkozhattunk olyan kijelentésekkel, hogy Ausztrália az az ország, ahol ennek hatványozottan létjogosultsága van, az egyes területeken fellelhető alacsony népsűrűség miatt. A kurzusok lehallgatása után, el kell hogy mondjam, hogy az Ausztrál egyetemek továbbra is naprakész tudással és rendszerben alkalmazott gyakorlattal rendelkeznek ebben a témakörben.