May 30

Beszámoló a XXI. Multimédia az oktatásban és a II. IKT az oktatásban konferenciáról

A 2014-es évben kialakult felkérés, együttműködés köré (Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Multimédia az Oktatásban Szakosztály, Budapest és az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Szabadka között) felépült konferencia 2015.május 22-én és 23-án került megvalósításra.

A szervezés folyamatában tapasztalhattuk, hogy az IKT eszközök nem csak az oktatás folyamatában alkalmazhatók kiválóan, hanem a konferencia szervezését is hatékonyan segíthetik. Az ilyen jellegű szervezés, az e-learninghez hasonlóan, költséghatékony és áthidalják a földrajzi távolságokat (ebben az esetben Budapes-Szabadka).

Az online regisztrációs rendszerünkbe 81 előadó regisztrált, 56 tanulmánnyal. Emellett 8 vendég érkezett,  többek között az MNT, a NJSZT és az OFI képviseletében. A kétnapos rendezvény  programjában idén először kaptak helyet műhelymunkák a pedagógusok részére, amelyen 18 pedagógus és pedagógusjelölt vett részt. A műhelymunkákat és a konferenciát is akkreditáltuk  a Vajdasági Pedagógiai Intézetnél. Másrészről az újvidéki Tartományi Tudományügyi és Technológiai Fejlesztési Titkárságnál is eredményesen pályáztunk, amely lehetővé tette, hogy a külföldi előadóink egy jelentős részének szállást és útiköltség-térítést fizessünk ki.

A plenáris előadások az idén is kiváló kezdést biztosítottak és előrevetítették a későbbi előadások témáját és az aktuális problémákat. Az idén az e-learning és az m-learning volt az egyik leghangsúlyosabban képviselt kutatási és fejlesztési terület.

Az MTTK és a NJSZT MMO sikeres együttműködéséből létrejött a NJSZT MMO Vajdasági Tagozata.

A konferenciát idén is szabadkai körsétával zártuk, Szabadka legismertebb épületeinek megtekintésével, kiváló idegenvezető segítségével.

Jövőre a III. IKT konferencia és a XXII Multimédia az oktatásban konferencia külön-külön kerül megszervezésre (Szabadkán és Keszthelyen). Úgy gondolom, hogy mindkét eseménynek létjogosultsága van, azonban az idei minőséget és az előadók számát igazán nehéz lesz túlszárnyalni.

Ha ránézünk a térképre, amelyre az előadóink intézményeinek városát jelöltük be, továbbra is az elsődleges szempont a magyar és a szerb nyelvterületen kívül eső intézmények felkeresése (annak ellenére, hogy a konferencia tudományos programbizottságában már megjelennek ezekről a területekről származó kollégák) és a kelet-nyugat irányba történő “terjeszkedés”.

Kapcsolódó tartalmak:

Fényképalbum
Tanulmánykötet

Média:

Pannon RTV
VajdaságMA
Magyar Szó

Oct 24

Socrative – az aktuális innovációs törekvésem

Az osztálytermi munkát vagy akár egy előadást általában felpezsdíti egy megfelelő időben feltett kérdés és ez által az előadó, tanár is fontos információkhoz juthat ilyenkor. A hagyományos módszereket alkalmazó pedagógus egy sor nehézségbe ütközhet az ilyen interaktív munkaformák keresésekor. Például, ha kérdést tesz fel, akkor a tanulók nem motiváltak a válaszadásban, sőt egyre gyakrabban tapasztalható az osztálytermekben az a jelenség, amikor “szégyen és kínos tudni valamit” egy osztályközösségben. Másrészről az ilyen jellegű aktivitásban csak néhány hallgató vesz részt. Gyakran jelentkezhet az a probléma is, hogy az első válaszadók helyes választ adnak, így a többieknek nem lesz módjuk a válaszadásra vagy befolyásolja a válaszukat. Abban az esetben, ha szavazással szeretnénk interaktivitást becsempészni az oktatási folyamatba, akkor gyakran történik az, hogy az osztály kis százaléka voksol az egyik és szintén kis százaléka a másik alternatívára. Az osztály nagy része “bizonytalan” marad, még a ha kérdés igen-nem jellegű is. A papírcédulákra történő válaszadás kiküszöbölheti a fent felsorolt problémák egy részét, de ezek átnézése és a beérkezett válaszok összegzése szintén időigényes feladat. A pedagógus arra a kérdésére, hogy világos volt-e a tananyag, általában lelkes bólogatást kap válaszként, de a tudásfelmérő alkalmával döbben rá, hogy a helyzet mégsem ilyen rózsás.

Az oktatástechnológia ezeket a pedagógiai/módszertani törekvéseket támogatta a szavazó- és feleltető gépek megalkotásával, majd egyre nagyobb szerepet kaptak a számítógépek és az itt futó alkalmazások. Az interaktív táblákkal egy újabb hullám érkezett, amikor a gyártók és a forgalmazók intenzív népszerűsítése mellett, az interaktív táblákat kiegészítő szavazórendszerek kerültek forgalomba. Ezek az eszközök azonban költséges fejlesztésnek bizonyultak és a nemzetközi folyóiratokban egyre gyakrabban találkozunk azzal a véleménnyel, hogy ezek kihasználtsága és hatékonysága nem arányos a befektetett anyagiakkal.

 A web 2.0 ebben a tekintetben is jelentős változásokat hozott, már csak azért is mert a visszacsatolás és az interakció az egyik jelentős meghatározója ezeknek a szolgáltatásoknak. A felkínált szolgáltatások közül olyan eszközt kerestem, amely ingyenes, böngésző alapú, felhasználóbarát és lehetőleg (hallgatói részről) ne legyen regisztrációhoz kötött. Az elvárásaimnak a legjobban a Socrative (wwww.socrative.com) alkalmazás felelt meg.

A rendszer felhasználóbarát és három típusú kérdést támogat (feleletválasztós, igaz/hamis és kifejtő). Az alkalmazás okostelefonokon is tökéletesen futtatható. Kérdések importálhatók másik felhasználó profiljáról (egy számsorral, amennyiben ezt a felhasználó nem tiltja meg). Az eredmények és az online hallgatók folyamatosan figyelemmel kísérhetők és az eredmények letölthetők Excel táblázatba (sajnos a magyar karakterek nem jelennek meg), ahol az egyes tartalmak százalékos aránya is megjelenik. A kérdéssor letölthető, de sajnos a rendszer csak PDF generálására képes, így az interakció elveszik.

A hallgatóim számára olyan kérdéseket tettem fel ebben a rendszerben, amelyért aktivitás pontokat adminisztráltam, azonban ebben a formában mindenki egyenlő eséllyel indul és mindenkinek lehetősége van választ adni. Az adott kérdéssor az óra során egy kattintás segítségével indítható. Másrészről az előző órai előadásom sikerességét tudom felmérni ezzel a rendszerrel, valamint az otthoni feladatokat tudom néhány kérdéssel ellenőrizni. A folyamat során aktivitás pontokat adminisztrálok azoknak a hallgatóknak, akik a teljes kérdéssort hibátlanul oldották meg és esetleg felhívom a figyelmét a rosszul teljesítő hallgatóknak (zöld-piros színekből ránézésre kitűnnek, de a hallgatók minden válasz után visszajelzést kapnak a válasz helyességéről) az otthoni gyakorlás fontosságára (remélhetőleg még időben). A letöltött és egyesített Excel táblázatokat továbbküldöm az évfolyamok közös e-mail címére.

A rendszer hátránya az, hogy számítógép szükséges, de ez az informatika oktatása során alapértelmezetten adott. A osztálytermi munka támogatása mellett, a rendszer alkalmas az otthoni aktivitás serkentésére és követésére is, így akár online házi feladatok adhatók ki (a kérdéssorok elérhetősége a tanár felületéről tetszőleges ideig engedélyezhető).

A rendszer működését (felhasználói részről) mindenki kipróbálhatja és informatikai tudását is ellenőrizheti a folyamatban lévő kérdéssor segítségével (cím: wwww.socrative.com, Student login, Room: 84752753).

Jun 06

Pedagógusjelöltekből pedagógusok – egy abszolvens est margójára

A távolinak tűnő 2004-ben, a zűrzavaros Szabadka-Zombor ellentéttel fémjelzett időszakban,  amikor az évfolyamunk, mint a zombori Tanítóképző Kar Szabadkai Kihelyezett Tagozatának végzős évfolyama, az abszolvens estjét szervezte, csak két tanár tisztelte meg ezt a rendezvényt. Két évvel később megalakult a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar és amikor munkatársa lettem ennek az intézménynek, igyekeztem az összes ilyen ünnepi rendezvényen részt venni, amely igazából a hallgatókról szól, ezért a tanárok a vacsora után magukra hagyják az ünneplő egyetemistákat, elsősorban azért, hogy kiteljesedjen az önfeledt szórakozás :). Azonban részvételük egy gesztus a hallgatók irányába.

Az idei évben a részvételem másik apropója pedig az volt, hogy én voltam a végzős tanító évfolyam osztályfőnöke (nem kis örömömre és meglepetésemre az óvópedagógus évfolyam is engem nyilvánított osztályfőnökének, habár hivatalosan  nem én voltam megbízva). Az osztályfőnöki szerepkör egy az MTTK családias környezetére jellemző szerepkör, egy olyan tanár (vagy gyakrabban tanársegéd) aki az adott évfolyamra figyel, segítséget nyújt, gyakorlatilag a középiskolai értelemben vett osztályfőnöki teendőket látja el. Ez a szerep a nagyobb felsőoktatási rendszerekben nem létezik. Úgy érzem, hogy az MTTK-n sokkal gazdagabbak az emberi kapcsolatok, ritkán megyünk el a hallgatók mellett úgy, hogy ne beszéljünk velük néhány szót (ha ez elmarad, akkor számomra egyértelmű jel arra, hogy túl fáradt vagyok és ideje picit visszavenni a munkatempóból), míg a környező egyetemi karokon a követelmények meghatározásából és ezek számonkéréséből áll a tanár-diák viszony. Nem gondolom, hogy az ha a hallgatók nagy részéről tudjuk, hogy honnan jött, milyen középiskolát fejezett és milyen tudományterület felé mutat fokozott(abb) érdeklődést az jobb vagy rosszabb, mintha a hallgatók nevéről egy azonosító számsor jutna az oktatók eszébe, csak egyszerűen más.

Az osztályfőnöki tevékenységem az első két évben mondható intenzívebbnek, ebben az időben hallgatták le az úgynevezett “alapozó tárgyakat”, amelyek között az én tantárgyaim is szerepeltek (később a módszertanok következtek). A hallgatók jelentős része ECDL bizonyítványra tett szert és néhányan közülük informatikai jellegű kutatássokkal szerepeltek a diákköri konferencián. A későbbiekben a “minden rendben van?” mondat köré csoportosult a feladatköröm (ugyanis az intenzívebb tevékenység a: “Ki ennek az évfolyamnak az osztályfőnöke?” vagy “Zsolt, mondja meg az osztályának” kezdetű mondatok után következnek). És valóban minden rendben volt, a hallgatók sokat fejlődtek, a pedagógusjelöltekből pedagógusok váltak. Aktívak voltak a Kar rendezvényein, a diákköri konferenciákon léptek fel, önálló rendezvényeket szerveztek és a néhány húzóember az évfolyamból egy olyan lökést adott a HÖK-nek, amely segítségével újrarendezte és újradefiniálta önmagát (természetesen pozitív értelemben).

Számomra (valószínűleg) következik egy újabb négy éves ciklus, a mostani évfolyamommal pedig annyi dolgom maradt, hogy elsősorban online (is)  sok boldogságot kívánjak, és ha lehetséges, akkor ezt a  pedagógus hivatás sikeres gyakorlása során érjék el:

Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: “boldog”. Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet (John Lennon)