• Szeptember elején érkezett a felhívás egy nemzetközi konferenciára, amely Užicen kerül megszervezésre és a monográfiák az M52-es csoportba tartoznak (legmagasabb belföldi rang – časopisi nacionalnog značaja). Két ilyen szintű publikáció szükséges a docensi kinevezéshez. Természetesen nagy erőkkel belekezdtünk a munkába, és megszületett egy közös publikáció STATISTIKA U POČETNOJ NASTAVI MATEMATIKE (Statisztikai számítások a kezdő matematikaoktatásban).
• Sajnos nem fogadták el a publikációt, mert állítólag nem felel meg a konferencia témájának: Ciljevi i zadaci vaspitno-obrazovnog rada (Az oktató-nevelő munka céljai és feladatai). Még aznap küldtem egy új összefoglalót, meg hozzákezdtem egy új munka kidolgozásához, saját szakterületemből: Ciljevi i zadaci izgradnje i razvijanja informatičke kompetencije učenika u osnovnoj školi (Az informatikai komptenciák kiépítésének céljai és feladatai az általános iskolában) címmel. A munkát 15 perccel a határidő lejárta előtt küldtem, szeptember 30-án éjszaka.
• Mivel az érdeklődő maileimre nem érkezett válasz, felhívtam az elérhetőséget telefonon, és megtudtam, hogy nagyon sok a jelentkező, és úgy néz ki, hogy nem kerülünk bele az M52-es gyűjteménybe (60 munka közül csak 15 kerülhet bele). De majd még érdeklődjek, mert lesznek még egyeztetések.
• Szeptember 28-án hívtam őket újra, és kiderült hogy mégis publikálják a munkánkat. Másnap mailben is megkaptam az értesítést. A konferencia november 13-án lesz. Nekem ECDL oktatás és kollokvium volt betervezve, halasztanom kellett ezeket.
• Mivel a kolléganő lemondta, erősen gondolkodóba estem, hogy leutazzak-e 600 km-t. Reméltem, hogy a járvány vagy az Užice környéki áradások miatt lemondják az eseményt. Nem így történt…
• 13-án 4-kor indultam. Az utolsó 100 km volt nehéz, rengeteg heggyel és kanyargós le-fel utakkal. 11.30 körül érkeztem, pont a plenáris előadások végére. A dékán és a prodékánok fogadtak. Két kolléganő volt az “idegenvezetőnk”. Mindenki kedves volt, az egyetem (Kragujeváci Egyetem, Užicei Tanítóképző Kar) is felújított és rendbentartott épület.
• A munkák bemutatása nem a hagyományos volt. Az egész konferencia inkább kerekasztal beszélgetésre hasonlított, ahol persze az idősebb profeszorok vitték a szót. Egymás véleményére építve mindenki elmondta a sajátját. Én a nyelvi korlátok miatt (sem) tehettem meg, hogy egy felírt mondatról 10 perces monológot tartsak, a szlovákiai (szlovák nyelven előadó és prezentáló!) kollégák, valamint a hagyományos makedón kolléga előadása után én is szót kértem, és megtartottam a hagyományos élőszavas-prezentálós előadásomat. Mivel az elején elmondták, hogy inkább olyanról beszéljünk, amit nem írtunk le, akkor én az MTTK-ról beszéltem résletesebben, általános és informatikai dolgokról.
• Az első szünet után (14 óra körül) elindultunk visszafelé.
• Mindent összevetve hasznos és kellemes konferencia volt, nem beszélve az első M52-es publikációmról. Hoztam egy csomó könyvet az egyetemünk könyvtára számára, valamint megismerkedtem az ottani oktatásinformatikusokkal, akik csatlakoznak a nemzetközi IKT felmérésünkhöz.

Megjegyzés: Az előadásom prezentációja letölthető a következő oldalról.