Az egykori gimnázium 50 éves fennállásának alkalmából megrendezett ünnepség számomra megható, de egyben tartalmas volt. A szervezők egy olyan multietnikus műsort állítottak össze, amelyben egyenlő arányban kaptak helyet a szerb és a magyar tannyelvű tanulók és tartalmak, valamint Vajdaság, mint régió, is hangsúlyosan megjelent. Számomra talán az volt az egyik legszebb gesztus, amikor a szerb anyanyelvű pedagógusok magyarul szóltak az egybegyűltekhez és amikor az iskola kórusa (szerb és magyar tanulókból állt) szerb és magyar nyelvű dalokat is énekelt.
Az ünnepségen a következő beszédet mondtam el:
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Igazán megtisztelő számomra, hogy felkértek arra, hogy megosszam a gondolataimat ezen a jelentős évfordulón, habár úgy gondolom, hogy nagyon sok sikeres ember járt az egykori Dositej Obradović Gimnáziumba, majd a későbbi Dositej Obradović Gimnáziumba és Közgazdasági Iskolába. Elegendő csak visszagondolni az én évfolyamomra, a 2000-ben érettségizett diákokra, ahonnan többünknek is sikerült megszerezni, valamely tudományterületről, a doktori címet.
Ma már biztosan állíthatom, hogy azzal az útravalóval, amelyet itt, a topolyai gimnáziumban, kaptunk könnyebb volt ezt az utat bejárni, elsősorban azért, mert igazán széles látókör alakult ki bennünk, valamint azért mert elsősorban megtanultunk hatékonyan tanulni és jól teljesíteni a versenyhelyzetekben. Ezért a mai napig hálával tartozom az akkori tanáraimnak. Másrészről örömmel látom, hogy ez a hagyomány nem szakad meg, folyamatosan kiváló hallgatók érkeznek a Tanítóképző Karra az Önök intézményéből. Örömmel látom, hogy a fiatalabb oktatói gárda is igazán lelkes és tehetséges.
Ha végignézem az érettségi tablónkat, örömmel állapítom meg, hogy az osztályom nagy része a mai napig itthon maradt. Azt hiszem, hogy ez is egy igazán jelentős eredmény a mai helyzetben.
A tanulás mellett természetesen részünk volt azokban a dolgokban, amelyek hozzátartoznak a középiskolás léthez. A 18. születésnapok, az osztálykirándulások és közösen átélt jó és rossz dolgok után életre szóló barátságok alakultak ki.
Természetesen magam is tapasztalom, hogy a helyzet közel sem rózsás a rendszerünkben, sokszor magam is úgy érzem, hogy a pedagógusok körül bezáródik a pénzügyi megszorítások, a jogi szabályozások és a különböző ellenőrző szervek köre. Azonban a tanulóink sikerére, az elsajátított tudásukra és a hálájukra szerencsére nem hathatnak ezek a tényezők. Mindenesetre kitartást ebben a helyzetben és remélem, hogy az én és a hozzám hasonló emberek életpályája igazolták Önöket abban a meggyőződésben, hogy érdemes és érdemes volt.
Végül gratulálok az évfordulóhoz, köszönöm a felejthetetlen négy évet és azt is hogy ma meghallgattak.
Topolyán, 2015.november 20-án
a kép forrása: https://goo.gl/z1lFL7
